Isten csodásan működik



Egy királynak volt egy minisztere, aki minden alkalmas és alkalmatlan helyzetben azt mondta: "Isten csodásan működik." Egy idő után a király olyan sokszor hallotta ezt a mondatot, hogy már elege lett belőle. A király és minisztere vadászatra indultak. A király lőtt egy szarvast. Mindketten éhesek voltak, így tüzet raktak és megsütötték. A király nekilátott az evésnek, de a nagy sietségében levágta egy ujját. A miniszter most is azt mondta: "Isten csodásan működik."

A királynál most már betelt a pohár. Elbocsátotta miniszterét és megparancsolta neki, hogy tűnjön el a szeme elől. A miniszter elment. A király, a szarvas sülttel jóllakva, elaludt. Vad rablók, Kali istennő imádói törtek rá. Megkötözték, fel akarták áldozni isten nőjüknek - majd elfogyasztani. De az utolsó pillanatban észrevette egyikük, hogy a királynak hiányzik egy ujja. A rablók tanácskoztak, és úgy találták: "Ez az ember nem tökéletes. Hiányzik egy testrésze. Istennőnk csak tökéletes áldozatot kaphat." Így futni hagyták.

A király visszaemlékezett minisztere szavaira: "Isten csodásan működik." És megértette, hogy ebben az esetben is igaza volt. Bűnösnek érezte magát, hogy száműzte, és megparancsolta, hogy keressék meg. Hosszú idő után rátaláltak. A király bocsánatot kért tőle és kérte, álljon újra szolgálatába.

A miniszter azt válaszolta: "Nem kell bocsánatot kérned. Hálás vagyok, hogy elküldtél magadtól. Különben engem áldoztak volna fel a rablók. Nekem megvan minden ujjam. Isten csodásan működik."

(ismeretlen szerző)

Válasz

Volt egyszer egy madár.

Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi.

Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő, és beleszeretett. (...) A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat.

De egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? És megijedt. (...) És azt gondolta: "Csapdát állítok neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem."

A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába, és fogoly lett. A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte. (...)

Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni a létének értelmét, és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását, és megcsúnyult. (...)

Egyik nap elpusztult a madár.

A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között. (...)

A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét, és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá.

"Miért jöttél?" - kérdezte a halált.

"Hogy újra együtt repülhess a madaraddal" - felelte a halál. "Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele."


Paulo Coelho

Válasz

Vigasztalás

Egy leányka hazajött a szomszédasszonytól, akinek nyolcéves kislánya nem régen tragikus körülmények között halt meg.
- Mit keresel ilyenkor a szomszédasszonynál, van annak elég baja, Te nem hiányzol neki!
- Azért mentem át, hogy megvigasztaljam a nénit.
- Hát, gyerek létedre, hogyan tudod megvigasztalini a bánatos asszonyt?
- Az ölébe ültem és együtt sírtam vele.

Válasz

Tanulságos történetek - IQ-teszt

Miután a tudósok kidolgozták az IQ tesztet, világszerte elkezdtek felméréseket végezni, hogy ki hogyan teljesít. A tesztet elvégezték gyerekeken, felnőtteken, szegényeken, gazdagokon, városiakon, vidékieken, stb.

Volt olyan eset, amikor kifejezetten annak érdekében töltették ki a tesztet, hogy majd az összegzésnél megállapítsák, hogy a különböző embercsoportok hogyan teljesítenek.

Amikor egy már-már kihalófélben lévő szűk indiáncsoportra került a sor, különös dolog történt. Ahogy kézhez kapták a tesztet, elkezdték egymást közt megbeszélni. Ekkor a felügyelő azonnal közbelépett: ,,A tesztet nem szabad egymással megbeszélni és senki nem segíthet a másiknak. Mindenki csak magára számíthat!" - harsogta fennhangon.

Erre az indiánok nagyon dühösek lettek, és az egyikőjük felkiáltott:
- Nem az a fontos, hogy én vagyok az okosabb vagy a testvérem! Csak az számít, hogy együtt mire vagyunk képesek!

A mai önző világunkban már gyerekkorunktól kezdve arra vagyunk nevelve, hogy csak az egyéni teljesítmény számít. Az iskolában, a sportban, a munkában csak az számít, hogy egyénileg hogyan teljesítünk! Pedig ez helytelen látásmód. Az valóban fontos, hogy tisztában legyünk egyéni képességeinkkel, de Isten minket társas lénynek teremtett. Szükségünk van egymásra, mert csak csapatban tudunk eredményesek lenni. Ehhez pedig olyan erények szükségesek, melyek már nem divatosak pl. alázat, önfegyelem stb.

A versengés kapzsiságot, büszkeséget és szeretetlenséget okoz. Lássuk be, hogy szükségünk van egymásra, és az ehhez szükséges erények alapja a szeretet.

Válasz

Ígéret

Egy kisfiú előtt megjelent egy angyal, és nagy szeretettel közölte, hogy boldog élete lesz. Jómódú és köztiszteletben álló ember lesz, a városban mindenki ismerni és tisztelni fogja. Lesz szép, szerető és szeretetre méltó felesége, és szép nagy családja. Élete végén, a szerettei körében fog meghalni.
Aztán teltek az évek, évtizedek, de nem látszott teljesülni semmi sem abból, amit az angyal ígért. A fiúcska felnőtt, megöregedett, de szegény maradt, és egyedül élt. Elérkezett az utolsó órája, egyedül feküdt nyomorúságos kis szobájában a betegágyában, amikor újra megjelent az angyal, akivel gyermekként találkozott. Nagy szeretettel közelített felé, de a férfi szemrehányóan fordult hozzá:
Becsaptál! Gyermekkoromban azt ígérted, hogy gazdag leszek és köztiszteletben álló, lesz szép feleségem és nagy családom, és a szeretteim körében fogok meghalni! Nézz körül! Semmi sem teljesült az ígéreteidből!

Erre az angyal azt válaszolta: nem hazudtam Neked.
Emlékezz vissza arra az időre, amikor egy találmányt forgattál a fejedben. Végül nem mertél hozzákezdeni a kidolgozásához és hasznosításához, mert féltél a kudarctól. Egy barátodnak elmondtad az ötletet. Most Ő a város leggazdagabb embere.
Emlékezz vissza arra, amikor az egyik bálon annyira megtetszett egy fiatal lány. Olyan szép volt, hogy nem is mertél odamenni és felkérni táncolni, mert féltél az elutasítástól. Pedig Te is tetszettél annak a lánynak, és sokáig várt rá, hogy felkérd. Végül egy ismerősöd kérte fel, majd udvarolni kezdett neki, és azóta szép családjuk van.
Aztán emlékezz vissza a tűzvészre a városban. Otthon ültél, és késztetést éreztél, hogy menj, segíts az embereken, ments meg másokat, akiknek ég a háza, akik bajban vannak. Aztán eszedbe jutott, hogy bizonyára lesznek olyanok, akik kihasználva a káoszt, fosztogatni kezdenek, féltél, hogy a házadba is betörnek, és megrabolnak. Ezért inkább otthon maradtál. Ha akkor hallgatsz a megérzésedre, sok embert megmentettél volna, és híre ment volna a bátorságodnak és önfeláldozó, hősies magatartásodnak. Ma a városban mindenki ismerne és tisztelne ezért.
Drága barátom. Az ígéretem valójában azt tartalmazta, hogy az elmondott dolgok elérésére meg lesz a lehetőséged az életben. Azt nem ígérhettem, hogy ezeket a lehetőségeket ki is fogod használni, mert ez csakis rajtad múlt.

Válasz

Kútba esett szamár

Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek.

Mindegyik kézbe kapott egy lapátot és elkezdtek a földet a kútba hányni. A szamár megértette mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán,mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később mikor már elhallgatott a paraszt kíváncsian hajolt a kút fölé.

Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami furcsát csinál. Lerázza magáról a ráeső földet, letapossa és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, az ismét lerázta magáról és egyre feljebb és magasabbra került.. Hamarosan mindenki azon ámuldozott, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!

Az élet válogatás nélkül minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, az életben maradásért az, hogy lerázd magadról! Ne hagyd magad betemetni! Tegyél egy lépést a szabadságod felé!

Minden probléma egy lehetőséget ad a továbblépésre. Bármilyen nehézségből van kiút, és ha nem adod fel, nem állsz meg akkor megnyílik a szabadulás útja.

Rázd meg magad és lépj egyet feljebb!

forrás: interneten talált történet alapján

Válasz