A hercegnő apukája

– Vigyázz a kislányunkra! Nagyon szeretlek titeket. –ez volt Dóra utolsó mondata.

Autóbalesetet szenvedett, és sajnos az orvosok már nem tudtak rajta segíteni.

Attila és Dóra hét éve voltak házasok. Volt egy négyéves kislányuk, Enikő. Boldog családként éltek, és nagy terveik voltak. Egy kis kertes ház, családi utazások, és mindenekelőtt az, hogy Enikő semmiben ne szenvedjen hiányt.

Attila annyira összetört, hogy képtelen volt koncentrálni a munkájára, a kislányára és az életére.

Kegyelem

 Történet egy asszonyról, akinek halálra ítélték a fiát.  Amikor az édesanyja meghallotta a halálos ítéletet, így  mondta, ha mindenen keresztül  is kell mennie, elmegy a  királyhoz, kegyelmet kérni fia számára.

 Nem tudta megállítani senki, neki menni kellett és odaborult  a király elé és azt mondta: - Király kegyelmezz a fiamnak! 

 A király kemény tekintet nézett rá. 

 - A fiad vétkezett. Bűnös, és a megérdemelt ítéletet végre  kell hajtani.

Tetovált fiú

"Egy buszon egy idős asszony megszidott egy fiatal fiút a tetoválásai miatt, ő pedig ügyet sem vetett rá… egészen addig, míg valami váratlan nem történt 

Egy zsúfolt prágai buszon egy idős hölgy folyton a fehér trikót viselő fiúra sandított, akinek a karját tetoválások borították, majd hirtelen elfordította a fejét az ablak felé, morogva magában.

A fiatal, nagyméretű fejhallgatóval a fülén, teljesen el volt szakadva a külvilágtól – a zene elnyomta a hangokat, és még a rosszalló pillantásokat sem vette észre.

Legyen 2026 olyan békés év, 

amelyben a boldogság 

otthonra lel a lelketekben. 

Boldog új évet!

Boldog karácsonyt!

Legyen az ünnep csendes, 

mint szíved dobbanása, 

legyen békés, mint a hó hullása. 

Legyen szép, mint gyertya ragyogása, 

és vidám, mint gyermek kacagása. 

Amikor az ünnep fontosabb volt, mint a harcok

A karácsony különös ünnep: alig akad olyan ember, akinek ne enyhülne meg ilyenkor kicsit a szíve. És ez akkor sincs másként, ha éppen a frontvonal a helyszín, szemben az ellenséggel, az időpont pedig 1914. december 24-e, az első világháború ideje.

Az első világháború egyik napról a másikra tört be a nemzetek életébe. 1914 nyarán még egyetlen német, skót vagy francia sem sejtette, hogy néhány hónap múlva a fagyos földön fekve, fegyverekkel a kezekben néznek egymással farkasszemet.

A sebészek nem voltak hajlandók megoperálni az árvát...

A kórházi szoba félhomályba borult. A sápadt éjjeli lámpa tompa fénye alig világította meg a tizenöt éves lány arcát. Réka csendben feküdt az ágyon, mozdulatlanul. Az elmúlt hónapok gyötrelmei örökre beleégtek a tekintetébe. Még csak kamasz volt, de olyan fájdalmakon ment keresztül, amikbe egy felnőtt is beleroppant volna. Egy baleset elvette tőle a szüleit. Azóta egy állami intézet lett az otthona, most pedig egy rideg kórházszoba.

Valahol ..egy rendelőben...

Reggel 8 óra 30 perc...

Betegszállítók kopogtatnak, nyolcvanon túli nénit hoznak messziről.

Átadják, átveszem a papírokat, kiültetik a váróba...

Foghíjas székek, még félig tele a váró, a szélső székre ül...

Botját és jobb időket látott kis táskáját maga mellé teszi a székre. Öreg, kék foltos kezeit összekulcsolva vár...

Adatfelvétel....

Kérdezek melléülve, kedvesen, halk riadt hangú válaszok.

Nyugtatom, nem lesz baj, vérvétel és vizsgálat, semmi más...