Fájdalmas, öreges megnyugvással gondolt a halálra. Nem irtózott tőle, inkább szelídnek érezte, és az anyaföldet, amely befogadja majd, mélységesen, igaz lelkéből szerette. Inkább az élet volt az, ami sokszor keserűséget támasztott a szívében, az élet szolgált kegyetlen tapasztalatokkal, gonddal, csalódással.

Nem

lenne szuper, ha születésünkkor kapnánk egy szabályzatot, amit, ha bármi problémánk lenne, amit éppen nem tudunk megoldani, egyszerűen csak elővennénk és fellapoznánk?

"Elköszönünk és gyakran mondjuk: vigyázz magadra! Mert bármennyire szeretünk valakit, tudjuk, hogy minden ember önmagáért felelős első sorban. Félthetünk valakit, aggódhatunk érte, figyelhetünk rá, figyelmeztethetjük, de minden embernek óvnia kell önmagát. Legtöbbször a testi épségre gondolunk, de én azt mondom, vigyázz a lelkedre is! Ne menj át a piroson, hogy ne üssön el az autó és a lelkeden se engedd, hogy átgázoljanak. Ne kóborolj éjszaka az utcán veszélyes környéken, a lelkedet is tartsd biztonságban.

HOL LAKIK AZ ISTEN?

A tanító egyszer megkérdezte a gyermekektől:

– Tudjátok-e, hol lakik Isten?

Néhány tanuló jelentkezett:

– A mennyben – mondta az egyik.

– A tiszta szívben – mondta egy másik.

– A főutcán, balra az utolsó házban! – kiáltotta a kis Marci.

A tanító mosolyogva megkérdezte, hogy miért gondolja ezt.

– Amikor az apukámmal arra sétáltam – mesélte a kisfiú –, apa a következőket mondta:„Ennek a szegény embernek, aki itt lakik, nyolc gyermeke van, cipész a mestersége, és ő tartja el a vak nagyapát is.

Eric Clapton és a siket lány

Eric Clapton épp egy hosszú gitárszóló közepén járt, amikor valami az első sorban kizökkentette a zenéből.

Tizenkétezer ember állt talpon — tapsoltak, kiabáltak, együtt hullámoztak a ritmussal. És ennek a tomboló, lüktető tömegnek a közepén egy tizenéves lány mozdulatlanul ült.

1992.szeptember 23.

Birmingham, Anglia — a National Exhibition Centre.

Clapton a Journeyman turnéja kellős közepén volt, a teltházas aréna energiája szinte felrobbantotta a levegőt.

Aki ad, az boldogabb, mint aki kap!

A diák azt mondta a tanárnak:

- Vicceljünk meg azt a parasztot. Rejtsük el a cipőjét, és titokban figyeljük, hogy mit fog tenni.
A tanár így válaszolt:
- Fiatalember, soha ne viccelj más nyomorával és fájdalmával.

A hercegnő apukája

– Vigyázz a kislányunkra! Nagyon szeretlek titeket. –ez volt Dóra utolsó mondata.

Autóbalesetet szenvedett, és sajnos az orvosok már nem tudtak rajta segíteni.

Attila és Dóra hét éve voltak házasok. Volt egy négyéves kislányuk, Enikő. Boldog családként éltek, és nagy terveik voltak. Egy kis kertes ház, családi utazások, és mindenekelőtt az, hogy Enikő semmiben ne szenvedjen hiányt.

Attila annyira összetört, hogy képtelen volt koncentrálni a munkájára, a kislányára és az életére.

Kegyelem

 Történet egy asszonyról, akinek halálra ítélték a fiát.  Amikor az édesanyja meghallotta a halálos ítéletet, így  mondta, ha mindenen keresztül  is kell mennie, elmegy a  királyhoz, kegyelmet kérni fia számára.

 Nem tudta megállítani senki, neki menni kellett és odaborult  a király elé és azt mondta: - Király kegyelmezz a fiamnak! 

 A király kemény tekintet nézett rá. 

 - A fiad vétkezett. Bűnös, és a megérdemelt ítéletet végre  kell hajtani.