Egy üzletember négy alkalmazottat foglalkoztatott. Újév reggelén rendszerint mind a négy felkereste a főnököt, és elmondták neki jókívánságaikat, ő pedig megajándékozta őket. Az üzletembernek egyszer eredeti ötlete támadt: felkínálta a dolgozóknak a választást 50 frank és egy Biblia között.

Az első minden gondolkodás nélkül azt mondta: - A Biblia nagyon szép dolog, de én már ismerem. - És elvette az 50 frankot.

A második így mentegetőzött: - Én ugyan nagyon szeretek olvasni, a Bibliában bizonyára sok érdekes történet van, de most éppen anyagi nehézségekkel küszködöm.

Egy középkorú nő, Anna, mindig is rettegett a változástól és az ismeretlentől. Félt attól, hogy elinduljon az ismeretlen úton, mert nem tudta, mi vár rá az út végén. Egy nap azonban egy bölcs barátja azt mondta neki:

"Anna, a félelem csak akkor győzhet, ha megengeded neki. Ne hagyd, hogy a félelem irányítsa az életed, hanem lépj ki a komfortzónádból, és nézz szembe a félelmeiddel."

Anna elgondolkozott ezen a tanácson, és végül úgy döntött, hogy felvállalja a kihívást.

A hegyi fenyők között suttogott a szél, magával vitte egy távoli világ visszhangjait. Sofía, egy nyolcéves gyerek magányos volt. Nem a vaksága volt az egyetlen súlya, amit cipelt : elhagyták azok, akiknek meg kellett volna védeniük. Álomtakaróba burkolt apró teste minden jeges széllökéstől megremegett.

A havas csúcsok felett egy sas felderíti a tájat. Fenséges és erőteljes, látta az élet keménységét, de az a kis alak, aki egy szikla szélén ül, felkeltette a figyelmét.

  A háromágyas szoba csendjét rekedt nyöszörgés zavarja meg. F. úr morogva fordul a másik oldalára. Egy hete fekszik itt, a fullasztó kis kórteremben. Mi mást is tehetne, mint hogy alszik. Alszik, amikor csak lehet.– Ha hagynák – puffog magában. 

   Mérgesen sandít a szemközti ágyra. Már tudja, mi következik. Nem lepődik meg, amikor a másik sarokban csikordul az ágyrács. Vékony, beesett arcú betegtársa sietve bújik kockás, elnyűtt papucsába, s a nyöszörgőhöz siet.

Anna élete összeomlani látszott. Az emlőrák diagnózisa sújtotta, mint egy mennykőcsapás. A félelem és a kétségbeesés eluralkodott rajta, és öngyilkosságon gondolkodott. Férje, Péter, hűségesen állt mellette ebben a nehéz időszakban. Szerelme és támogatása volt Anna mentsvára a sötétségben.

A műtét sikeres volt, de Anna gyógyulása nem volt könnyű. Fizikai fájdalmak gyötörték, lelke pedig megtörtnek érezte magát. Kétségbeesésében Istenhez fordult, vigaszt és erőt keresve.

Éjszaka volt. Az ember a kunyhójában aludt, mikor hirtelen fény töltötte be a szobát és megjelent Isten. Az Úr azt mondta neki, hogy el kell végeznie egy feladatot, és odavezette egy hatalmas sziklához, ami a kunyhóval szemközt volt.

Az Úr elmagyarázta az embernek, hogy a hatalmas sziklát teljes erejéből kell tolnia. Így hát az ember ezt tette nap, mint nap. Több éven keresztül reggeltől estig küszködött a kővel, nekifeszült a hátával, a vállával a nagy szikla hideg felszínének, és teljes erejéből nyomta.

Volt egy módos ember, akinek rengeteg birtoka és kincse volt. Élete során sokat utazott és gyűjtött, és nem gondolt a jövőre. Nem volt felesége, gyermeke, sem közeli rokonsága, aki örökölhette volna vagyonát. Amikor elérte a halál küszöbét, aggódni kezdett a vagyona sorsa miatt. Nem akarta, hogy minden kemény munkája kárba vesszen.

Elhívta hát a város legbölcsebb emberét, és tanácsot kért tőle. A bölcs ember azt tanácsolta neki, hogy ossza szét vagyonát a szegények és rászorulók között.

Egy skót kisfiúról szól a történet, aki nem ette meg a szilvát, ezért édesanyja ágyba küldte őt és ezt mondta neki:

- Isten haragszik rád!

Hamarosan, miután a fiú bement a szobájába, nagy vihar tört ki. A villámlások és mennydörgések között az édesanya benézett a fiú szobájába, mert aggódott amiatt, hogy az égiháború miatt megrémülhet. Amikor csendesen kinyitotta az ajtót, látta, hogy a kisfia az ablakban áll és ezt suttogja:

- Milyen nagy hűhó néhány szilva miatt!

Megint beesteledett. Sötét van, és én nem szeretek sötétben lenni. Főleg nem egyedül. Ma újra nem játszottunk, pedig reggel megígérted, amikor kiraktál a suli előtt a kocsiból. Emlékszel, azt mondtad, ha ügyes leszek, figyelek, nem leszek rossz és nem hozok rossz jegyeket, akkor este játszani fogunk. Mi, együtt. Talán még apa is.

Hét óra volt, amikor kiszálltam reggel a kocsiból. Volt még egy óra, hogy a többiekkel játsszak, mielőtt becsengettek. Már nagyon kezdtünk unatkozni, ezért tartottunk egy futóversenyt a folyosón.

Egy fiatal lány, Anna, arról álmodozott, hogy zenész lesz. Nap mint nap a zongoráján játszott, és a szívében égett a vágy, hogy egyszer a nagy színpadokon állhasson.

Bár sokan lebeszélték róla, mondván, hogy egy ilyen álom csak álom marad, Anna szívénél erősebbnek érezte a hívást. Egy nap azonban egy hír érkezett hozzá: zenei tehetségkutató versenyre lehet jelentkezni.

Anna először habozott, de végül bátorságot vett magának, és elindult a versenyre.