Szeretettel köszöntelek a Tanulságos történetek közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Rihmer Lea
Tanulságos történetek vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Tanulságos történetek közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Rihmer Lea
Tanulságos történetek vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Tanulságos történetek közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Rihmer Lea
Tanulságos történetek vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Tanulságos történetek közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Rihmer Lea
Tanulságos történetek vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Egyszer egy festő festett egy gyönyörű képet, a szobája legszebb részére
függesztette, és senkinek nem adta el. Néhány hónap múlva a művész
hallott egy kórházban fekvő, nagyon beteg és szomorú kislányról. Úgy
döntött hogy meglátogatja. Elvitte neki a gyönyörű, féltett festményét
is. Amikor megérkezett, szívszorító látvány fogadta: Egy sápadt, beteg
kislány az ablakon kitekintve nézte a szemben álló ház ereszén lévő
fecskefészket. A festő halkan megszólalt:
- Szervusz - Mondta, és bíztatóan mosolygott. A kisleány visszafeküdt az ágyába és csendben válaszolt:
- Jó napot, ismerem én önt?
- Nem - Válaszolta a festő - Úgy döntöttem elhozom neked az én legszebb
festményemet, hátha gyógyulásodra szolgál. A kislány szomorúan a
művészre tekintett.
- Sajnálom, de nekem ez a festmény semmi sem ér. - Mondta, és egy könnycsepp gördült le az arcán.
- No de miért? - Állt döbbenten a festő.
- Nézzen ki az ablakon uram! Látja ott azt a fecskefészket?
- Igen.
- Nos, - mondta szomorkásan a lány - amikor abból a fészekből a fecskék
délre repülnek, az én napom végleg lenyugszik. Akkor én is elmegyek, de
nem jövök vissza. Soha... Látja, ezért nem fogadom el az ön féltett
kincsét.
- Oh, őszintén sajnálom. - Válaszolt az úr. - Nos akkor én mennék is. Remélem, meggyógyul fiatal hölgy. Viszlát.
- Ég önnel. - Intett búcsút a soványka kéz.
Az ajtó csikordult, és a festő kilépett. Amíg a hazaútja tartott, a
festőt erősen gondolkodtatta, hogy mégis miként lehetne még marasztalni a
fecskéket, hiszen ők a kislány életét jelenik. És eszébe jutott egy
ötlet, hiszen Ő mégiscsak egy Festő... Sok hónap telt el azóta, hogy a
művész a kislánynál járt. S azóta igazi csoda történt: A fecskék nem
repültek ki. Már tavaszodott és a fecskepár még mindig ott volt az eresz
alatt. Időközben a lányka meggyógyult, hisz a fecskék tartották benne a
lelket. Nemsokára lábra is állt. Az első útja pedig a szemben lévő ház
eresze alá vezetett. Amikor odaért egyszerűen nem hitt a szemének: Az ő
fecskéi Festve voltak csupán. S így a festő mégiscsak megmentette a
kislány életét, akinek hitét a Festett Fecskék kölcsönözték.
|
|
Rihmer Lea 3 hete új blogbejegyzést írt: Hit ereje
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!