Egy nap a király összehívta az udvar összes bölcs tanácsadóját és így szólt: – Csináltattam egy gyémántgyűrűt a környék legjobb ötvösével. A gyűrűbe szeretnék olyan üzenetet vésetni, amely segít nekem a nehéz időszakok átvészelésében. Olyan üzenetet, amelyhez a teljes kétségbeesés óráiban is fordulhatok. Azt szeretném, hogy ez az üzenet a jövőben segítse az örököseimet és az örököseim fiait. Viszont olyan rövid üzenetnek kell lennie, amely elfér a gyűrűn. Találjátok ki, mi legyen ez az üzenet!

Az összegyűlt bölcsek, akik meghallgatták a király óhaját, pánikba estek. Annyi elmés gondolatot megfogalmaztak már, annyi szép könyvvel gazdagították már a király könyvtárát! De hogy két-három szóban fogalmazzanak meg egy bölcsességet, amely elfér a gyűrű belsejében?… Úgy érezték, ez meghaladja képességeiket. Bevonultak hát a könyvtárba, napokon keresztül a hatalmas kódexeket bújták, tanácstalanul lapozgatták a cirádás könyveket, mindhiába. Nem találtak egy olyan gondolatot sem, amely megfelelt volna a király elvárásainak.

Volt a királynak egy szeretett szolgája. Az öreg már a király apját is hűen szolgálta és jelen volt az édesanyja halálánál. Mindenki szerette és tisztelte az udvarban.

A király az ő véleményére is kíváncsi volt. A szolga így felelt: – Bár nem vagyok sem bölcs, sem írástudó, tudom a választ a kérdésedre, királyom.

A király meglepődött: – Hogyhogy tudod?

A szolga így válaszolt: – A hosszú évek alatt, amit a palotában töltöttem, rengeteg emberrel találkoztam. Egyszer egy híres tanító kísérője lettem, amíg ő meghívottként a te édesapád udvarában tartózkodott. Amikor hazament, a búcsú perceiben, hálája jeléül adta át nekem ezt a bölcs üzenetet.

Az öreg szolga fogott egy aprócska papírt, felírt rá valamit, a cetlit pedig átnyújtotta a királynak. – Ne olvasd el, királyom – kérte az uralkodót-, csak akkor, ha nem találsz megoldást egy nehéz helyzetre.

Erre nem kellett sokáig várni. Kis idő múlva a szomszédos ország lerohanta a birodalmat, a király menekülni kényszerült.

Lovon szökött ki a palotából, az üldözői a nyomában jártak. Ő egyedül volt, de az ellenség többedmagával. Egyszer csak egy mély szakadékhoz ért, ahol véget ért az út. Ha beleugrik, szörnyethal. Ha visszafordul, az ellenség kezei közé szalad. Már hallotta a lovaik trappolását, az egyre közeledő hangokat.

Ekkor jutott eszébe a gyűrű és az üzenet. Elővette a papírt, kinyitotta és elolvasta a világ legbölcsebb üzenetét, amely abban a pillanatban nem is lehetett volna érvényesebb:

„ELMÚLIK EGYSZER”

A király hirtelen rájött, hogy már nem hallja az ellenség közeledését. Csak a végtelen csend vette körül. Talán az erdőbe tértek be, hogy keressék őt, vagy egy másik úton követték a nyomokat. Ami biztosnak tűnt, hogy már nem üldözik a királyt.

Ő végtelenül hálás volt az üzenetért. Összeszedte minden erejét, újraszervezte a hadsereget és visszahódította az országát. A győzelem napján hatalmas karnevált rendeztek a városban. Zene, tánc, étel-ital… A király határtalanul büszke volt magára.

Ekkor az öreg szolgáló lépett mellé és azt mondta: – Mélyen tisztelt királyom, itt az ideje, hogy újra elolvasd a papírra írt üzenetet.

A király értetlenül válaszolt. – Mit akarsz ezzel mondani? Az egész ország úszik a boldogságban, az emberek a visszatérésemet ünneplik, legyőztük az ellenséget!

A szolga így folytatta: – Kérlek, figyelj, uram. Ez az üzenet nem csak a reménytelen helyzetekben érvényes, hanem az örömteli eseményeknél is. Nem csak akkor érdemes megfontolni, amikor legyőzve érzed magad, hanem akkor is, amikor úgy érzed, te vagy a világ ura. Nem csak akkor, amikor úgy érzed, te vagy az utolsó, hanem akkor is, amikor elsőnek tűnsz.

A király kinyitotta a cetlit és újra elolvasta: „ELMÚLIK EGYSZER”… És újra érezte azt a megnyugvást, azt a belső csendet, amit ott, a szakadék szélén néhány héttel azelőtt. A büszkesége, az egoizmusa köddé vált. A király végre megértette az üzenetet. A jó ugyanolyan mulandó, mint a rossz.

Ekkor így szólt az öreg szolga: – Ne feledd, hogy minden elmúlik. Sem az események, sem az érzések nem állandók. Mint a nappal és az éjszaka; vannak boldog és vannak szomorú pillanataink. Fogadd ezt el, hiszen ez a természet kettőssége, ez a dolgok természetének kettőssége.

A király megfogadta a tanácsot. A gyűrűbe vésette az örök érvényű üzenetet: „elmúlik egyszer”.