Egyszer történt egy hajótörés, amit csak egy ember élt túl. Őt a víz egy
lakatlan sziget partjára vetette. Azért imádkozott nap mint nap, hogy
jöjjön és mentse meg valaki. Mindennap kémlelte a horizontot, hátha
meglát egy hajót, ami megmentheti, de hiába. Végül, beletörődve sorsába,
épített magának egy kis kunyhót a szigeten. Aztán egy napon, amikor
elment halászni, hogy legyen aznapra is mit ennie, szörnyű dologra ért
vissza. Az egész kunyhó lángokban állt! Teljesen leégett, úgy, hogy csak
hamu maradt belőle. A hajótörött teljesen elkeseredett. Nemcsak hogy
hajótörést szenvedett, de mire beletörődött sorsába és épített magának
egy kis zárt menedéket, az is oda lett. „Hogy tehetted ezt velem
Istenem? Mivel érdemeltem ki ezt a rosszat? Már kezdtem megbarátkozni az
egyedüllét gondolatával, és olyan jól éreztem magam ebben a kis
kunyhóban, miért kellett ezt is elvenned tőlem?” – kiáltott Istenhez.
Másnap kora reggel, amikor kisírt szemét kinyitotta, arra ébredt, hogy
kiköt egy hajó. Nem hitt a szemének! Amikor felszállt a hajóra
megkérdezte a kapitányt, hogy honnan tudták, hogy ő ott van. „Abból a
nagy füstből, amit csináltál. Abból láttuk, hogy van itt valaki a
lakatlan szigeten” – felelte a kapitány.
Életünkben vannak olyan időszakok, amikor mindent elveszettnek érzünk,
mert annyi rossz dolog történik velünk. De ha bízunk Istenben és hozzá
fordulunk, minden negatív történésre lesz egy pozitív válasza…
Kommentáld!