Volt egy módos ember, akinek rengeteg birtoka és kincse volt. Élete során sokat utazott és gyűjtött, és nem gondolt a jövőre. Nem volt felesége, gyermeke, sem közeli rokonsága, aki örökölhette volna vagyonát. Amikor elérte a halál küszöbét, aggódni kezdett a vagyona sorsa miatt. Nem akarta, hogy minden kemény munkája kárba vesszen.

Elhívta hát a város legbölcsebb emberét, és tanácsot kért tőle. A bölcs ember azt tanácsolta neki, hogy ossza szét vagyonát a szegények és rászorulók között. A módos ember először habozott, de végül beleegyezett.

Halála után a vagyonát szétosztották a szegények között. Sokan örültek a váratlan ajándéknak, és hálásak voltak a módos ember nagylelkűségéért. De voltak néhányan, akik nem örültek. Irigyek voltak a szegényebbekre, és azt akarták, hogy ők örököljék a vagyonát.

Egy napon összegyűltek a módos ember sírja mellett, és elkezdtek vitatkozni az örökségről. A vita hamarosan heves veszekedéssé fajult, és végül verekedésbe torkollt. A szegényebbek, akik örökölték a vagyonból, megdöbbenve és szomorúan figyelték a jelenetet.

Ekkor hirtelen egy fényes alak jelent meg a sír mellett. Ez maga a módos ember szelleme volt. Haragosan nézett az összegyűlt emberekre, és azt mondta:

"Szégyeljétek magatokat! Irigyek és mohók vagytok. Soha nem fogjátok megérteni a vagyon igazi értékét. Az igazi örökség nem a pénzben és a javakban rejlik, hanem a jóságban és a nagylelkűségben."

A módos ember szavai mély hatással voltak az emberekre. Szégyent éreztek a viselkedésük miatt, és elhatározták, hogy megváltoznak. Megesküdtek, hogy bölcsen használják fel az örökséget, és segítenek a szegényeken és a rászorulókon.

A módos ember szelleme mosolygott, és eltűnt. Az emberek pedig békében és harmóniában éltek tovább, hálásan a kapott ajándékért, és a módos ember bölcs tanításaiért.

Tanulság: A vagyon és a javak mulandók, de a jóság és a nagylelkűség örökké tart. Az igazi örökség nem a pénzben rejlik, hanem a jó cselekedetekben, amelyeket hátrahagyunk magunk után.