A kis Annamária leült az egyik ház lépcsőjére és számolni kezdte napi jövedelmét. Ennyit még sohasem keresett! Az összes virágcsokrot eladta és ennek örömére elhatározta, hogy valami finom ennivalót vásárol beteg édesanyja számára. Arra gondolt, hogy néhány narancsot vesz, amit igen szeret anyukája.
Csak egy csokor viola maradt kosarában, de ezt már nem akarta eladni.
Annamária éppen zsebre tette a csengő pénzdarabokat, amikor kinyílt mögötte a kapu és egy néni lépett ki rajta. Annamária gyorsan karjára vette a kosarat, fölállt és illedelmesen helyet adott a fekete ruhás néninek. A néni nagyon szomorúnak látszott, mikor elsietett a kis virágárus mellett. Közben leejtette a kezében tartott táskát. Annamária udvariasan lehajolt érte és kedves fejhajtással visszaadta gazdájának.

- Köszönöm, kedves gyermekem, mind eladtad a virágokat? Úgy látom, van egy csokor violád még, ezt szívesen megvenném.
- Nagyon sajnálom, de ez az utolsó csokor nem eladó. A Fájdalmas. Szűznek szántam a templomba. Ebben az évben leszek elsőáldozó és a hitoktató atya azt tanácsolta, hogy mindennap tegyünk valami jót.
A néni figyelmesen hallgatta Annamária szavait, aki így folytatta beszámolóját:
- Megkérdeztem édesanyámat, hogy mit tegyek, mit tehetek a Jóisten kedvére? Édesanyám azt mondta:
- Ajándékozd mindennap az utolsó virágcsokrodat a Fájdalmas Szűzanyának, hiszen Ő adta nekünk Jézust. Ezzel nagy örömet szerzel neki és Jézusnak is, akit az ölében tart.
Ekkor a jóságos néni megsimogatta a kis Annamária fejét.
-  Derék kislány vagy, maradj is mindig ilyen!
Most pedig egyezzünk meg abban, hogy az utolsó előtti világcsokrot mindig nekem adod. Biztosítlak, hogy jutalmad nem marad el.
Ebbe már Annamária is örömmel beleegyezett. Azután elment a templomba. Egészen hátul az egyik oldalkápolnában volt a Fájdalmas Anya szobra. A leányka meghajolt előtte és a virágcsokrot egy vázába tette. Azután letérdelt, összetette kezét és így imádkozott:
- Ugye örülsz az én szerény virágaimnak és nem vagy nagyon szomorú? Köszönöm, hogy nekünk ajándékoztad a kis Jézust. Ajándékozd szent Fiadat nekem is a közelgő első szentáldozásban. Már előre örülök neki.

A beteg édesanya nagyon megörült, amikor kislánya a sok pénzzel és az illatos narancsokkal hazaérkezett.
- Máma, én mindjárt meghámozok egyet neked. Meglátod, hogy felfrissülsz tőle.
Közben elmesélte találkozását a gyászruhás nénivel, ezentúl neki is kell virágot vinnie.
Az egyik napon a jóságos néni eljött és meglátogatta Annamária anyukáját. Orvost is hívott, de a beteg anyukán már nem lehetett segíteni. A Fájdalmas Anya, akit annyira tisztelt, magához vette a mennyországba. El sem tudom mondani, hogy Annamária mily keservesen megsiratta anyukáját. Most egészen egyedül maradt, mint szegény árva leány egy idegen világban. A Szűzanya azonban gondoskodott kedves gyermekéről. A jószívű néni, aki elvesztette férjét gyermekét, magához vette, örökbe fogadta a kis árvát!