Szeretettel köszöntelek a Tanulságos történetek és tanmesék közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Tanulságos történetek és tanmesék vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Tanulságos történetek és tanmesék közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Tanulságos történetek és tanmesék vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Tanulságos történetek és tanmesék közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Tanulságos történetek és tanmesék vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Tanulságos történetek és tanmesék közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Tanulságos történetek és tanmesék vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Eric Clapton és a siket lány
Eric Clapton épp egy hosszú gitárszóló közepén járt, amikor valami az első sorban kizökkentette a zenéből.
Tizenkétezer ember állt talpon — tapsoltak, kiabáltak, együtt hullámoztak a ritmussal. És ennek a tomboló, lüktető tömegnek a közepén egy tizenéves lány mozdulatlanul ült.
1992.szeptember 23.
Birmingham, Anglia — a National Exhibition Centre.
Clapton a Journeyman turnéja kellős közepén volt, a teltházas aréna energiája szinte felrobbantotta a levegőt. Már eljátszotta a Bad Love-ot, a Pretendinget és a Before You Accuse Me-t. A csarnok élt, lélegzett, lüktetett.
De a harmadik sor közepén valaki nem mozdult.
A neve Sarah Mitchell volt. Tizenhat éves. És születése óta teljesen siket. Nem hallotta Clapton gitárját. Nem hallotta az ujjongó tömeget. Nem hallotta az erősítők földrengető hangját.
De rajongott Eric Claptonért.
Az édesanyja, Linda, éveken át próbálta felkészíteni. Gyengéden elmagyarázta neki, hogy a zenét sosem fogja úgy megtapasztalni, mint mások. Sarah ezt nem fogadta el.
Ő rezgésekben tanulta meg a zenét. Otthon hangszórókhoz szorította a kezét. Koncertfelvételeket nézett, és addig figyelte Clapton ujjait, amíg minden mozdulatot kívülről nem ismert. Megtanult szájról olvasni, hogy követni tudja a dalszövegeket, amelyeket sosem hallott.
Azt mondta: nincs szüksége hangra.
A tizenhatodik születésnapjára egyetlen dolgot kért: látni Eric Claptont élőben.
Linda habozott. Félt, hogy a lánya majd kívülállónak érzi magát — egy olyan élmény közepén, amit mindenki más hall, ő viszont nem. De Sarah határozottan jelelte:
Nem kell hallanom. Érezni akarom.
Így Linda megvette a jegyeket. Harmadik sor. Középen. Olyan pénzből, amit valójában nem engedhetett volna meg magának.
Aznap este Sarah mindkét kezét a mellkasára szorítva ült, és érezte, ahogy a basszus áthullámzik a testén. A tekintete egy pillanatra sem szakadt el Clapton kezéről. Nem tapsolt — nem hallotta, mikor ér véget egy dal. Nem énekelt — a saját hangját sem hallotta soha.
Ő a maga módján élte át mindent.
Clapton félúton a Layla közben vette észre.
Először azt hitte, a lány rosszul van. Miközben körülötte mindenki ugrált és kiabált, ő teljesen mozdulatlanul ült — koncentráltan, szinte hipnotizáltan. Clapton tovább játszott, de nem tudta levenni róla a szemét.
Aztán meglátta a kezét.
A mellkasán pihentek — pontosan a ritmussal együtt mozdulva.
Nem hallotta a zenét. De érezte.
Clapton azonnal megértette: a lány siket.
A dal közepén abbahagyta a játékot.
A zenekar megdermedt. A zene elhallgatott. Tizenkétezer emberre egyszerre szakadt rá a csend, amikor Clapton a színpad széléhez lépett, és a tömegbe mutatott.
— Te ott — mondta a mikrofonba. — Gyere ide.
Sarah nem reagált. Nem hallotta. Csak azt próbálta felfogni, miért tűntek el hirtelen a rezgések.
Linda megragadta a karját, és kétségbeesetten jelelni kezdett: Téged hív. Eric Clapton téged hív.
Sarah hitetlenkedve rázta a fejét. Nem… az lehetetlen.
Clapton újra intett — most már a biztonságiaknak. Néhány pillanat múlva a tömeg kettévált, és a lányt a színpad felé vezették. Linda sírva követte.
A színpadnál Clapton letérdelt, és kinyújtotta a kezét. Ekkor látta meg igazán — azt a jellegzetes, figyelő tekintetet, ahogy a siket emberek az ajkakat nézik, jelentést keresve.
A stábhoz fordult. Egy széket hoztak. A színpad közepére tették.
Clapton gyengéden leültette Sarah-t.
Aztán olyat tett, amire senki nem számított.
Feltekerte az erősítőt — sokkal hangosabbra, mint valaha. Mély, erőteljes basszus hullámzott végig az arénán. Aztán az erősítőt közvetlenül Sarah széke mögé helyezte, hogy a rezgések egyenesen a testén áramoljanak át.
A hangmérnök pánikba esett.
Clapton a mikrofonhoz lépett.
— Hölgyeim és uraim — mondta halkan — ő Sarah. Ezt a koncertet úgy éli át, ahogyan mi legtöbben soha nem gondolnánk. Nem hallja a zenét… de érzi. Látja. Megérti.
Aztán visszafordult a gitárjához.
És játszani kezdett — neki.
Nem hangosabban. Nem gyorsabban.
Hanem mélyebben.
Sarah lehunyta a szemét, ahogy a rezgések körülölelték. A zene nem a fülén, hanem a csontjain keresztül szólt hozzá. Könnyek csorogtak végig az arcán.
A közönség egyetlen hangot sem adott ki.
A dal hátralévő részében Eric Clapton egyetlen embernek játszott.
Mert a zene nem csak az, amit hallunk.
Néha az, amit érzünk.❤️
forrás: Facebook- Megható történetek a nagyvilágból
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!