A hegyi fenyők között suttogott a szél, magával vitte egy távoli világ visszhangjait. Sofía, egy nyolcéves gyerek magányos volt. Nem a vaksága volt az egyetlen súlya, amit cipelt : elhagyták azok, akiknek meg kellett volna védeniük. Álomtakaróba burkolt apró teste minden jeges széllökéstől megremegett.

A havas csúcsok felett egy sas felderíti a tájat. Fenséges és erőteljes, látta az élet keménységét, de az a kis alak, aki egy szikla szélén ül, felkeltette a figyelmét. Mérete és élessége miatt Falcónak nevezték a helyiek. A madár könnyű csapással Szófiától pár méterre landolt. A kislány a szárnyában a szelet hallva elfordította a fejét. Nem mutatott félelmet.

- Ki van itt ? - Mormolta, alig hallható hangon.

Falco nyilvánvalóan nem tudott válaszolni, de valami közelebb hozta. A ragadozó tett néhány lépést Szófia felé, úgy bámult rá, mintha megértené törékenységét. A kislány óvatosan nyújtotta a kezét a levegőbe, Falco meglepő módon nem hátrált meg. Sofía egy olyan mozdulattal, mely szembeszállt magával a természettel, sikerült megérintenie puha tollait.

- Te egy angyal vagy ? - kérdezte. Számára válasz volt a melegség, amit a sas kibocsátott.

Leszállt az éjszaka, a hideg egyre keserűbb lett. Falco szinte ösztönös gesztussal széttárta szárnyát és finoman becsomagolta. Senki sem hitte volna, hogy lehetséges az a jelenet : egy sas véd egy vak lányt. Sofía napok óta először biztonságban aludt el, miközben Falco úgy vigyázott rá, mintha a kiskutyája lenne.

Hajnalban a madarak éneke felébresztette Sofíát. Bár nem látott, de érezte, hogy él a körülötte lévő világ. Sólyom, nyugtalan, ösvényre sétált. A kislány megérezte szándékait, felkelt és követte, gondosan átkutatta a földet.

Nehéz volt az út, kövekkel és ágakkal teli. Sofía gyakran megbotlott, de Falco minden alkalommal türelmesen megállt, lágy hangot adva, mintha a folytatásra ösztönözné.

Amikor karcoláshoz ért, Falco éles kiáltást adott ki. Fentről még több sas szállt le. Úgy nézett ki, mintha segítséget kérne. Röviddel ezután egy nyáj kezdett átrepülni a terület felett, Szófiát a völgy alja felé terelve.

Órákig tartott az út, de délután Sofía hallott valamit, amitől felgyorsul t: folyó morajlását és emberi hangokat a távolban.

Amikor Sofía a faluba ért, a lakók elakadtak a szavuk : egy vak gyermek, akit sas vezet, majd egy csapat madár. Majdnem természetfeletti kép volt.

Andrés, 42 éves férfi futott felé.

- Jól vagy kicsikém ? -érdeklódött.

Sofía napok óta először mosolygott :

- Falconak köszönhetően jól vagyok - felelte a sasra mutatva, most egy közeli sziklán ülve.

Andrés ránézett a sasra, láthatóan lenyűgözte. Olyan volt, mintha az állat mindent megértett volna, ami történik. A falusiak, akiket meghatódtak Szófia története, úgy döntöttek, vigyáznak rá. Klára köszöntötte, egy 50 éves nő, aki évekkel ezelőtt vesztette el lányát. Clara hazahozta őt, és attól a pillanattól Sofía nemcsak tetőt talált, hanem egy családot is, akik szerették őt.

Ahogy teltek a hónapok, Sofia és Falco története legendává vált. A sas továbbra is meglátogatott,a az ablaka előtti fán ülve, mintha megbizonyosodna róla, hogy jól van.

Sofía megtanult alkalmazkodni a vakságához. Andrés, aki zenész volt, megtanította gitározni. Clara elolvasta a könyveit, és szavakkal mesélt neki a világról.

Egy nap, miközben a falu előtt dallamot játszott, újra megjelent Falco, és a hegyeken át visszhangzó kiáltást kiáltott. Sofía számára ez a hang nem csak emlékeztető, hanem ígéret volt : sosem lesz egyedül.

Az elhagyott gyermek a hideg hegyekben egy valószínűtlen védelmező melegére lelt, és egy kis faluban minden sebét begyógyító szeretetre.