Tetovált fiú

"Egy buszon egy idős asszony megszidott egy fiatal fiút a tetoválásai miatt, ő pedig ügyet sem vetett rá… egészen addig, míg valami váratlan nem történt 

Egy zsúfolt prágai buszon egy idős hölgy folyton a fehér trikót viselő fiúra sandított, akinek a karját tetoválások borították, majd hirtelen elfordította a fejét az ablak felé, morogva magában.

A fiatal, nagyméretű fejhallgatóval a fülén, teljesen el volt szakadva a külvilágtól – a zene elnyomta a hangokat, és még a rosszalló pillantásokat sem vette észre. Egy ponton azonban az asszony elvesztette türelmét:

— „Jaj, hova jutott a mai fiatalság!” — kiáltotta fel. — „Hogy lehet így összefirkálni a testet ezekkel az ördögi jelekkel?”

A fiú kihúzta az egyik fülhallgatót, és udvariasan rákérdezett:

— „Asszonyom, megbántottam én önt valamivel?”

— „Megbántottál?” — utánozta gúnyosan. — „Ilyen testtel soha nem jutsz a mennybe, ez halálos bűn! Hogy bírja a föld hordani az ilyeneket, mint te?”

— „Én semmi rosszat nem tettem önnek” — felelte nyugodtan. — „Ez az én testem, és jogom van azt csinálni vele, amit akarok.”

De a szavai csak olajat öntöttek a tűzre.

— „Pfuj! Az én időmben a fiatalok sose beszéltek így az idősekkel!” — felemelte a hangját. — „Az ilyenek miatt rohad szét a világ! Nézz csak magadra, úgy nézel ki, mint valami ördög! A szüleid szégyenkeznének, ha látnának! Ilyen ábrákkal tisztességes feleséget sem találsz majd magadnak! Isten meg fog büntetni, hallod? Addig fogsz bolyongani, míg rá nem jössz, milyen súlyosak a bűneid!”

Keresztet vetett, fejét csóválta, és hozzátette:

— „Száradjon le a kezed, ha még egyszer tűt engedsz a bőrödbe! És minden új rajzzal csak egyre sötétebb lesz a lelked!”

A fiú nem válaszolt. Mélyet sóhajtott, és az ablak felé fordult. A busz tovább döcögött, az asszony pedig szüntelenül zsörtölődött:

— „Jaj, felment a vérnyomásom miattad, te szemtelen! Hála Istennek, hogy nincsenek olyan gyerekeim, mint te. Szégyenletes nemzedék vagytok!”

De hirtelen az arca elfehéredett, keze a mellkasához kapott.

— „Jaj… rosszul vagyok… nem kapok levegőt…” — suttogta rekedten.

Az utasok közül sokan félrefordították a fejüket: némelyek úgy tettek, mintha nem hallanák, mások egyszerűen másfelé néztek. Senki sem mozdult.

A fiatal férfi hirtelen felpattant a helyéről, minden utas meglepetésére. Levette a fülhallgatót, és az idős asszonyhoz hajolt, aki alig kapott levegőt, kezét a mellkasán szorítva

Tekintete, amely eddig nyugodt és kissé közömbös volt, most összpontosított és

eltökélt lett,

-"Asszonyom, nyugodjon meg, ne féljen! Bízzon bennem" - mondta tiszta, határozott hangon.

Néhány utas összerezzent, de továbbra sem mozdult. A busz zötyögött tovább, a sofőr nem is vette észre, mi történik. A fiatal férfi gyorsan lekapta a hátizsákját, és előhúzott belőle egy kis elsősegély-készletet.

,,Mit csinál? Honnan van ez nála?" -  suttogták ketten a hátsó sorban.

,,Hívjam a mentőket?" - kérdezte egy fiatal nố, mire a fiú határozottan bólintott:

-"lgen, azonnal hívjon segftséget! Addig én stabilizálom az állapotát.

Mindenki megdöbbent. Senki nem számított erre.

-"Te...te tudod, mit kell csinálni?" -kérdezte hitetlenkedve egy férfi az oldalról.

-,,Tudom. Önkéntes mentős vagyok" - felelte a fiú, miközben ellenőrizte az idős asszony pulzusát, majd óvatosan meglazította a blúzát, hogy könnyebben lélegezhessen. 

-"A tetoválásaim nem egy csavargó történetét mesélik. Minden ábra emlék: emberektől, akiket megmentettem, vagy betegektől, akik nyomot hagytak bennem.''

Szavai villámcsapásként érték az utasokat.

Akik addig lenézték, most érezték, hogy arcuk ég a szégyentől.

Az idős asszony, zihálva, próbált valamit mondani, de a fiú óvatosan a vállára tette a kezét:

- ,,Most ne beszéljen. Csak a légzésre figyeljen. Biztonságban van."

Egy nő odanyújtott egy üveg vizet, a fiú pedig megnedvesítette vele a beteg ajkát. Közben másvalaki telefonált, és hangosan jelentette

- ,,A mentők úton vannak, mindjárt itt lesznek!"

A busz félreállt, a sofőr végre megértette a helyzetet, és kinyitotta az ajtókat, hogy friss levegő áramoljon be.

Néhány perc múlva megszólaltak a szirénák. A fiatal férfi végig az asszony mellett maradt, amíg a mentősök át nem vették. Mielőtt hordágyra fektették volna, az idős nő megfogta a kezét, és remegő hangon suttogta:

,,Bocsáss meg...tévedtem.''

A fiú szeme egy pillanatra felcsillant, de csak biccentett:

-,,Most nem ez számít. Csak az, hogy meggyógyuljon."

Amikor a mentő elindult, a buszban mély csend uralkodott. Aztán suttogások törtek fel:

-,,Hihetetlen...", ,,Micsoda ember..."

A fiatal férfi visszatette a fülhallgatót, de már nem azért, hogy elrejtőzzön, hanem hogy eltakarja az érzelmeket az arcán. Nem vágyott tapsra. Számára mindez egyszerű volt: kötelesség

Az utasok számára azonban ez maradandó lecke lett: soha ne ítélj meg valakit a tetoválásai miatt, hanem a tettei alapján ami igazán számít."

forrás: Facebook