Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszercsak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörű virág. Egy fehér rózsa.
A farkas vette észre először. ”Milyen szép!” – gondolta – ”Milyen kecses!” Aztán lassan a többi állat is felfedezte.
- Milyen egyszerű! – mondta a páva – Semmi szín, semmi különlegesség!
- Közönséges! – rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű – Hát hogy néz ez ki?
”Mind ilyenek vagytok.” – gondolta a farkas a fák közül – ”Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót.” A társasághoz hamarosan csatlakozott a vaddisznó, a róka és a medve is.
- Ez meg micsoda? – fanyalgott a róka – Semmi keresnivalója nincs itt.
- Csúnya! – röfögte a vaddisznó – És ráadásul útban van.
A rózsa bánatosan lehajtotta fejét. Szirmai közül, mintha csak egy könnycsepp lenne, egy vízcseppecske hullott a földre. ”Hát nem látjátok, hogy fáj neki?” – gondolta a farkas – ”Miért kell bántani?”
- Nem szeretem a virágot! – dörmögte a medve – Tépjük ki!
Azzal lehajolt, hogy leszakítsa a rózsát, de egy tövis megszúrta az ujját.
- Nézzétek! – bömbölte, és magasba tartotta a mancsát – Megszúrt!
- Szóval még veszélyes is! – jegyezte meg a róka – Ki kell irtani!
A vaddisznó felhorkant, rávetette magát a virágra, és kíméletlenül a földbe taposta. A többiek megtapsolták.
A farkas üvölteni tudott volna tehetetlen dühében. ”Elpusztították, csak azért, mert más volt mint ők!” Megvárta amíg az utolsó állat is távozik a tisztásról, aztán előjött a fák közül. Odament az összetört, meggyalázott virághoz, gyengéden felemelte a földről. Óvatosan a szájába vette, és elügetett vele.
Otthon, az odúja előtt egy kis gödröt kapart a rózsának, és belefektette.
- Isten veled, kis virág! Nem érdemelték meg, hogy nekik nyíljál…
Miközben betemette a sírt, úgy érezte, lelkének egy darabja is ottmaradt a földben, a rózsa mellett.
Másnap reggel, amikor kilépett szerény hajlékából, nem akart hinni a szemének. A fehér rózsa ott pompázott az odúja előtt, szirmain apró gyémántokként csillogtak a harmatcseppek. A farkas csak állt némán, a virágot nézve. Hirtelen furcsa melegséget érzett a szemében: életében először, sírni kezdett.