Egyszer egy ember megbüntette a lányát, amiért az eltüntette a drága
pénzen vásárolt arany csomagolópapírt. Amiről az apa nem tudott, az az
volt, hogy lány hosszú órákat azzal töltött, hogy az aranypapírból
kivágjon egy darabot, amivel az apja számára készített ajándékot, egy
dobozba csomagolta be, és tette a fa alá. Amikor szenteste az apja
meglátta az ajándékot, kibontotta, látta, hogy a doboz belül üres.
Azt mondta a lányának:
- Tudod kislányom, az úgy szokás, hogy ha valakinek ajándékot adunk,
akkor nem szabad üres dobozt adni. - De apa - így a lány - hiszen ez a
doboz nem üres, tele van csókokkal, amiket én raktam el neked
karácsonyra.
Az apa könnyeivel küszködve ölelte át a lányt, bocsánatáért esedezve. A kislány átölelte apját és sírva bocsátott meg neki.
Nem sokkal ezután a kislány meghalt egy balesetben. Az apa egész életén
át az ágy alatt őrizte az arany dobozt. Amikor rosszul érezte magát,
mindig kinyitotta a dobozt és egy emlékezetes csókot vett ki belőle így
emlékezve az ő gyermekére, aki azt odatette.
Mindannyiunknak van ilyen aranydobozunk, amely tele van csókokkal gyermekünktől, családunktól, barátainktól, Istentől.
Kommentáld!