Mendegélt az úton egy ember, a lova meg a kutyája. Egyszer egy hatalmas vihar kerekedett, és mellettük belecsapott egy fába a villám. Mindhárman meghaltak. De az ember nem vette észre, hogy már elhagyta az élők világát, és tovább bandukolt a két állattal. Néha időbe telik, míg a halottak megszokják új helyzetüket...

Nagyon hosszú volt az út, emelkedőn kellett menniük, a nap is erősen tűzött, csorgott róluk a verejték, és rettentő szomjasok voltak. Az egyik kanyarban végre észrevettek egy hatalmas márványkaput, amely egy arannyal kikövezett térre nyílt. A tér közepén egy kút állott, amelyből kristálytiszta víz csordogált. A kapuban egy férfi őrködött. A vándor odament hozzá, és megszólította:

- Jó napot.

- Jó napot - felelte az őr.

- Miféle hely ez, hogy ilyen gyönyörű?

- Ez itt a mennyország.

- Milyen jó, hogy a mennyországba jutottunk! Nagyon szomjasak vagyunk.

- Lépjen be nyugodtan, itt annyit ihat, amennyit csak akar.

Az őr a kútra mutatott

- A lovam és a kiskutyám is szomjasak.

- Nagyon sajnálom - mondta az őr. - Állatok nem léphetnek be ide.

Az ember nagyon elkeseredett, mert rettenetesen kínozta a szomjúság, de nem akart egyedül inni. Megköszönte hát az őrnek, és továbbment. Megint sokat gyalogoltak fölfelé, és már teljesen ki voltak merülve, amikor megérkeztek egy másik helyre, amelynek egy ócska kapu volt a bejárata. Mögötte poros földút volt, kétoldalt fákkal. Az egyik fa árnyékában hevert egy férfi, az arcát eltakarta a kalapja, valószínűleg aludt.

- Jó napot - köszöntötte a vándor.

A férfi félretolta a kalapját, és biccentett.

- Nagyon szomjasak vagyunk, én, a lovam és a kiskutyám.

- Van ott egy forrás a kövek között - mondta a férfi, és megmutatta nekik a helyet.

- Igyanak csak kedvükre.

Az ember, a lova meg a kutyája odamentek a forráshoz, és sokáig ittak. Aztán az ember visszament a férfihoz, hogy köszönetet mondjon neki.

- Jöjjenek csak nyugodtan, bármikor - felelte a férfi.

- Egyébként hogy hívják ezt a helyet?

- Mennyország.

- Mennyország? Az nem lehet! A márványkapu őre azt mondta, hogy az ott a mennyország!

- Az nem a mennyország. Az a pokol.

A vándor megdöbbent.

- Meg kellene tiltaniuk, hogy ők is ugyanezt a nevet használják! Ez a téves információ óriási zűrzavart okozhat!

- Bizonyos szempontból viszont nagy szolgálatot tesznek nekünk. Ugyanis ott maradnak azok, akik képesek elhagyni a legjobb barátaikat.