Lao-ce-t (kb. i. e. 571-470) szentnek és nagy filozófusknak tekintik Kínában és a Tao Iskola alapítójaként ismert. A Dao kínaiul "utat" jelent és Tao-nak is nevezik.

Lao-ce igazi neve Li Er. Azt mondják, hogy fehér hajjal és szemöldökkel született. Ezért vált Lao-ce néven ismertté, ami kínaiul "bölcs öregember"-t jelent. Lao-ce fiatal korától kezdve nagyon okos volt és szorgalmasan tanult dolgokat.

A Zhou-dinasztiában, a Tavaszi és Őszi korszak folyamán (i.e. 770-481) Lao-ce kurátorként szolgált a történelmi múzeumban. Ismerte a szokások és szertartások történelmi hátterét és széleskörű tudása volt a természetről.

Amikor kitört a trónért a polgárháború i.e. 520-ban, Lao-cét elbocsátották a hivatalából, hogy részt vegyen a háborúban. Ezen a ponton úgy döntött, hogy eltitkolja kilétét és anonim lesz. Elkezdett különböző helyekre vándorolni.

Lao-ce úgy gondolta, hogy a Tao a gyökere mindennek. Elmondta az embereknek, hogy az ég és a föld törvénye nem megváltoztatható az emberek gondolataival és kívánságaival. Minden dolognak van élete és halála és az embereknek a mindennapi életben követniük kell a természetes utat.

Azt mondják, hogy egy katonatiszt, aki egy szorost őrzött a határon, egy lila ködfelhőt figyelt meg keleten, amint felemelkedik, ami egy szent érkezésére utal. Az emberek keletre nézve Lao-cét látták egy vízi bivalyon megjelenni.

Mikor a tiszt látta, hogy Lao-ce indulni készül, megkérte, hogy írja le a bölcsességét. Lao-ce ötezer szót hagyott hátra. Ez a jól ismert klasszikus "Dao De Jing" (más néven "Tao Te King"), ami "az út és az erény könyvét" jelent.

Lao-ce rámutatott, hogy a szerencse előfeltétele a szerencsétlenség volt, és a szerencse tartalmazta a szerencsétlenség elemeit. Más szóval a jó és rossz dolgok felcserélhetőek. Bizonyos körülmények között a szerencse talán szerencsétlenséggé alakul, és fordítva. Az alap politikai ötlete tétlenséggel uralkodni volt. Egy állam kormányzásánál mindennek a természettel összhangban kellene lennie, és a tétlenség által eredményeket lehetne elérni.

Lao-ce említette, hogy a civilizáció fejlődése vezette az embereket a hírnévre és a nyereségre való törekvésre, és ezáltal az emberek elveszítették békés természetüket. A kedvesség, az igazságosság, a gyermeki jámborság és a hűség eltűnése jelezte a társadalmi erkölcs romlását.

Ha mindenki kedves lenne egymással és a kormányzati tisztviselők tisztességesek és becsületesek lennének, Lao-ce úgy vélte, hogy az erkölcs a mindennapi élet részét képezné és nem lenne szükség támogatni azt.

Annak érdekében, hogy az emberek visszatérjenek igaz természetükhöz, Lao-ce a kaotikus időszak alatt terjesztette a Tao-t. Mindössze ötezer szóban Lao-ce elmondta az embereknek ennek a Tao-nak a jelentését, a Tao és az univerzum kialakulása közti kapcsolatot, és mindennek az eredetét. Azt is említette, hogy hogyan kell emberi lényként viselkedni, és hogyan kell végül visszatérni az eredeti, igaz valóhoz. Munkája más kérdésekről pontosan előkészítette az utat a végső céljához.

Örömmel vesszük, ha kinyomtatják és terjesztik az összes cikket és azok tartalmát, mely a Clearharmony oldalon jelent meg, de kérjük, jelöljék meg a forrást.