A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató megkérdezi a halásztól, hogy miért jött haza ilyen korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.

- Mivel tölti az idejét? – kérdezi a szakember.

- Hát például, halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Mikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit. – feleli a halász.

A piackutató itt közbevág:

- Nézze, nekem egyetemi diplomám van és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló vonóhálós flottára.

- És azután? – kérdezi a halász.

- Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Cotonouba, Párizsba, vagy New Yorkba és onnan irányíthatná a vállalkozását. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet és akkor már milliókat kereshetne.

- Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? – érdeklődik a halász.

- Úgy 15-20 év alatt- válaszol a piackutató.

- És azután? – folytatja a kérdezősködést a halász.

- Ekkor kezd érdekessé válni az élet – magyarázza a szakember – Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát és egy távol eső faluba költözhetne.

- És azután, mi lenne? – kérdezi a halász.

- Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyerekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával, és összejönni a barátaival zenélgetni egy kicsit.