- Jól figyelj rám... Egy anya hímzést készít. Gyermeke egy sámlin ül, alulról látja a kézimunkát. Látja a csomókat, az összekuszált szálakat és így szól:

- Mama, de hát mit csinálsz? Milyen összevisszaság ez?

Akkor az édesanya leereszti a hímzést és megmutatja neki a másik oldalát. Minden szín a helyén van, és a szálakból pontosan, szépen kirajzolódik a kép.

Igen, mi a hímzés fordított oldalát látjuk. Egy sámlin ülünk.

Pio atya breviáriuma

Egy asszony elpanaszolta hozzá látogató barátnőjének, hogy a szomszédja milyen rosszul vezeti a háztartást.

- Látnod kellene, hogy milyen koszosak a gyermekei, a lakásáról nem is szólva! Már az is kész csapás, hogy vele egy szomszédságban kell élnem. Nézd csak meg azokat a ruhákat, amelyeket kiakasztott oda száradni! Látod azokat a fekete sávokat a lepedőkön és a törülközőkön?

A barátnő az ablakhoz lépett, majd így szólt:

- Drágám, azt hiszem, a ruhák teljesen tiszták.

Gyermek: Pillangócska, engedd, hogy megfogjalak.

Pillangó: Miért fognál meg gyermek?

Gyermek: Olyan szép szárnyadnak ragyogása, csudálatos színeit szeretném közelebbről megszemlélni.

Pillangó: Hajolj fölém, gyermek és nézz meg jól. Ami szép van rajtam, Isten adománya, az ő remekét csudálod, amikor bennem gyönyörködsz, de azért ne kívánj megfogni.

Gyermek: Szelíden foglak meg, üveg alá teszlek, szobámban mindig gyönyörködhetem benned.

Pillangó: De előbb átszúrod szívemet, megölsz, mielőtt megöregedhettem volna, kis idő teltével megfakul szárnyam színes ragyogása s te rám sem nézel többet.

Zúgó erdőben sok fa; sok fán sok gallyacska, egy gallyacskán kettős-mogyorócska.   Meglátta a hosszú farkú mókuska.- Enyém a mogyoró, senki másé!Ugrik egyet, ugrik kettőt, ott terem a kettős-mogyoró mellett. Nyelvét nyújtogatja:  – De jó lesz a  mogyorócska!

 – Jó ám annak, aki megeszi!

   Hát, uramfia! – éppen ott a mogyorócskák felett mozog egy másik mókuska.

 Ebből nem lesz jó dolog. – Haragszik már ami mókuskánk is. Borzolgatja szőrét s felszól nagy mérgesen.