Szeretettel köszöntelek a Tanulságos történetek közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Rihmer Lea
Tanulságos történetek vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Tanulságos történetek közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Rihmer Lea
Tanulságos történetek vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Tanulságos történetek közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Rihmer Lea
Tanulságos történetek vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Tanulságos történetek közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Rihmer Lea
Tanulságos történetek vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
7 éve | Rihmer Lea | 0 hozzászólás
- Mit csinálsz? - nyitott be a sötét szobába az édesanya.
- Mi ez a sötétség? - aztán megpillantotta a földre állított mécseseket.
- Mit csinálsz Lea?
- Csssssss - emelte ujját a szája elé a kislány.
- Nézd anyu, ezek mi vagyunk! - mutatott a táncoló lángokra.
Az asszony felnevetett:
- Még hogy mi? Viaszgyertyának nézek én ki?
A kislány meg sem hallotta, folytatta mondókáját:
- Olyanok ezek a kis gyertyák, mint az emberek. Ha sokan vannak együtt nem alszik el a lángjuk, még ha a szél is fúj rájuk, mert olyan erős a tűz, amivel égnek.
7 éve | Rihmer Lea | 0 hozzászólás
Vannak olyan dolgok az életünkben, amiknek nincsen ellenértékük. És bár felnőttkorunkra hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy mik ezek az igazán fontos dolgok, a gyerekek még tudják ezt. Ők még pontosan tudják. Erről szól az a történet, amivel még korábban találkoztam.
Az apa későn ért haza, fáradtan és idegesen. Ötéves kisfia az ajtóban várta és ezzel fogadta:
„Apu, kérdezhetek valamit?”
„Persze, kérdezz csak.” – válaszolta az apja.
„Apu, mennyi pénzt keresel egy óra alatt?”
„Ez nem a te dolgod.
|
|
|
Egy kislány a cseresznyefán ült. Családi körülményei teljesen kétségbe ejtették. Istent arra kérte, vegye el az életét.
Két hónapra rá súlyosan megbetegedett. Kórházba szállították.
Életben maradt, de maradandó károsodásokat szenvedett, mozgássérült lett. Nem tért vissza családjához. Az intézetben, ahová került, kitanítatták. Megmenekült egy nyomorúságos, kiszolgáltatott élettől. Sokak számára hasznos, önmaga számára pedig teljes életet élt. Évtizedekkel később se bánta, hogy Istentől ezt a betegséget kapta.
Rihmer Lea 1 napja új blogbejegyzést írt: A ceruza története
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu