A város egyik külső negyedében laktak Mansonék hét gyermekükkel. Bizony nem volt könnyű dolog ennyi éhes száj számára előteremteni a mindennapit. A legidősebb a 15 esztendős Roberta volt közülük. Az édesanya szinte éjjel-nappal dolgozott, mosott, vasalt, takarított idegen embereknél, hogy ezzel is hozzájáruljon a család fönntartásához. A törékeny és beteges Roberta vigyázott kis testvéreire, ő főzött, mosott reájuk. Esténként Manson papa a ház körül foglalatoskodott, amelyet maga épített.

A fiatal sólyom elmondta anyjának, hogy komoly tervei vannak.
- Mik a terveid? - kérdezte az anyja.
- Be akarom repülni az egész világot, el akarok olyan helyre jutni, ahol még a madár sem járt.
- Jól van, tanulj csak szorgalmasan!
Attól fogva a fiatal sólyom megszakítás nélkül gyakorolta a repülést. Ám eközben semmi mással nem foglalkozott, semmi más nem érdekelte.

Egy reggel így szólt hozzá az anyja:
- Gyere menjünk táplálékot keresni.
- Nem anyám, én nem megyek.

Egyszer megkérdezte valaki Antóniosz atyát: Mit kövessek, hogy Istennek tetszek?

Az idős atya így felelt: Kövesd, amit meghagyok neked; bárhová mész, mindig Isten legyen szemed előtt, bármit teszel, a Szent Írásokból bizonyítsd, és ahol egyszer letelepszel, ne távozz onnan hamarosan. Ezt a három dolgot kövesd, és üdvözülni fogsz!

Egyszer egy ember vadállatra vadászott a sivatagban. Meglátta, amint Antóniosz atya a testvérekkel tréfálkozott. Erre harag fogta el.

Napi 12 órát dolgozott, néha még hétvégeken is. Akkor is a munkán járt az esze, amikor nem dolgozott. A felesége már belefáradt abba, hogy megpróbálja lelassítani. A férfi tudta, hogy már nem állnak olyan közel egymáshoz, mint régen. Nem akart ő eltávolodni, egyszerűen csak arról volt szó, mintha az asszony mindig az idejét akarná, és ez volt az az egy dolog, amit ő nem tudott megadni. Homályosan tudta, hogy a gyerekek nőnek, és ő kimarad mindebből. Panaszkodtak, hogy nem olvas nekik, nem játszik velük, és nem viszi el őket kirándulni.

Egy szombat reggel egy kisfiú a homokozójában játszott. Ott volt nála egy doboznyi autója és teherkocsija, a műanyagvedre és egy fényes, piros műanyag lapát. Ahogy utakat épített és alagutakat ásott a puha homokban, talált egy nagy követ a homokozó közepén. A fiúcska körülásta a követ, és így sikerült kiszabadítania a homokból. Nem csekély vesződséggel nyomta-taszigálta a követ a lábával. (A fiúcska nagyon kicsi volt, a kő meg nagyon nagy.)

Amikor a homokozóláda falához ért a kővel, azt látta, hogy nem tudja átgurítani rajta.