Egy kisfiú megkérdezte az apukájától:
– Apu, mondd, mégis mekkora Isten?
Az apa ezt hallva az égre pillantott, és mert ott meglátott egy repülőt, visszakérdezett:
– Szerinted milyen nagy az a repülő?
A fiú így válaszolt:
– Hát kicsi, apa! Alig ­látom...
Ezután a férfi elvitte a kissrácot egy ­hangárhoz, megálltak az egyik ­repülővel szemben, és ott ismét megkérdezte tőle:
– És most mekkora ez a repülő?
A kisfiú elcsodálkozott:
– Ó, apu... hát hatalmas!
Ekkor így folytatta az apja: Pont így van ez a jó Istennel is.

Néhány évvel ezelőtt az egyik paraolimpiai játékokon 9 atléta (akik mind mentálisan, vagy fizikailag sérültek) felálltak a 100 méteres futás startvonalához.

A pisztolylövés felhangzásakor elkezdődött a verseny, ahol (bár nem mindenki a lábain futva), de a cél felé törekedett a beérkezés és a győzelem reményében.

A nagy igyekezetben egyszer csak az egyik fiú elesett az aszfalton és jó néhányat bukfencezett, majd elkezdett sírni. A többi 8 versenyző hallotta a sírást, lelassított és hátranézett, majd mindenki megállt és visszafordult. 

Mindegyikük. 

Az egyik Down-kóros lány leült mellé, megpuszilta és megkérdezte, hogy jobban érzi-e magát.

Az istenek megteremtették a világot, már csak az volt hátra, hogy az erőt is belehelyezzék.
Tanakodtak hová tegyék, hogy az ember meg ne találja. Egyikőjük azt mondta: Tegyük a föld alá. Az nem jó, mondta egy bölcsebb isten, mert az ember előbb utóbb feldurja a földet és megtalálja, tegyük a hegy tetejére.
Végül a legbölcsebb legöregebb isten szólalt meg: Nem tehetjük a hegy tetejére, az ember előbbutóbb megmássza a hegyeket, tegyük magába az emberbe, ott sose fogja keresni.

Az egyik nap a földműves szamara beesett a kiszáradt kútba. A szerencsétlen állat órák hosszat kétségbeesetten ordított, míg gazdája megpróbálta kitalálni, mitévő legyen. Végül elhatározta, nem menti ki a szamarat, mivel az már amúgy is öreg, s a kiszáradt kutat is be kellene fedni. Összehívta hát összes szomszédját, hogy segítségére legyenek. Mindnyájan lapátot vettek a kezükbe, és elkezdték betemetni a kutat szeméttel. Amikor a szamár rájött, hogy mi történik, még szánalmasabb ordított, majd mindenki csodálkozására elhallgatott.

Ne vegyél nekem dolgokat, amelyekre Te hiába vágytál! Ne érezz bűntudatot, ha nem tudsz megadni nekem mindent, amire fáj a fogam. Néha csak azért kérek valamit, hogy láthassam, hol a határ.

Add nekem az idődet! Kérdezd meg, mi történt az iskolában! Beszélgess velem arról, hogy mit gondolok!

Érdeklődj afelől, hogyan oldom meg feladataimat!

Taníts engem a jóra! Mondd el, mi a rossz! 

Vitassuk meg terveinket! Bátoríts választásaimban!

Dicsérj, ha megérdemlem!

Élt egyszer egy szegény és egy gazdag ember. Úgy karácsony tájékán mind a ketten álmot láttak; találkoztak az Úr Jézus Krisztussal és meghívták Őt szent estére, vacsorára.

Eljött a szent estének a napja a szegény ember összeszedte, amit talált az élés kamrájában és kevéske de ízletes vacsorát főzött az Úr Jézus krisztusnak, és amikor eljött az este, leült lócájára és várta az urat.

A gazdag ember, pedig szólt az ő szolgáinak, készítsenek lakodalmi asztalt, mert maga az Isten jön hozzá vacsorára.

Meseszerű kis történetet hoztam ma, amelynek mondanivalója nagyon is életszerű!

Volt egyszer egy Jimmy nevű fiú, aki séta közben talált egy kőrakás tetején egy varázslámpást. Jimmy azt gondolta magában: „Talán, ha megdörzsölöm ezt a lámpást, megjelenik egy dzsinn, és teljesíti három kívánságomat!". Meg is próbálta, és láss csudát! Megjelent egy dzsinn. Jimmy nagyon izgatott lett, és hármat akart kívánni a dzsinntől. Ám a dzsinn így szólt: „Én nem olyan fajta dzsinn vagyok.

Egy multimilliomos vállalkozó sajtótájékoztatót tartott, ahol az interjú végén a kíváncsi újságírók feltettek egy kérdést: - Miért hiszi, hogy van Isten?

"Nézzék, nekem számtalan üzemem van. Az egyikben autókat, a másikban húsdarálót, és sok egyebet gyártunk. Egy autó 140-150 ezer alkatrészből áll, de előbb 24 mérnököm tervezget, majd anyagpróbákat végzünk, és csak azután jöhet a gyártás. No de vegyük csak a húsdarálót. Mindössze 9 alkatrészből áll, és 17 mozdulattal lehet összeszerelni a futószalagon, mégis egy-egy munkásnak több napon át kell gyakorolnia ennek módját.

A tanító ezt kérdezte a gyerekektől:

- Hol lakik Isten?

Különböző válaszokat kapott. Ilyeneket:

- A mennyben, a szívünkben, a templomban...

Az egyik kis jelentkező pedig ezt mondta:

- Isten az alvégen, a keresztutca baloldalán, a sarokház mellett lakik.

Lett erre nagy kacagás.

De a tanító jól ismerte a fiút, és ezért barátságosan megkérdezte tőle:

- Hogyan érted ezt kisfiam?

A legényke komoly válasza ez volt:

- Vasárnap édesapámmal sétáltunk. Amikor ahhoz a házhoz értünk, ezt mondta édesapám:

Itt egy cipészmester lakik nyolc gyermekkel, öreg, vak apjával és béna nénikéjével.

- Mit csinálsz? - nyitott be a sötét szobába az édesanya.

- Mi ez a sötétség? - aztán megpillantotta a földre állított mécseseket.

- Mit csinálsz Lea?

- Csssssss - emelte ujját a szája elé a kislány.

- Nézd anyu, ezek mi vagyunk! - mutatott a táncoló lángokra.

Az asszony felnevetett:

- Még hogy mi? Viaszgyertyának nézek én ki?

A kislány meg sem hallotta, folytatta mondókáját:

- Olyanok ezek a kis gyertyák, mint az emberek. Ha sokan vannak együtt nem alszik el a lángjuk, még ha a szél is fúj rájuk, mert olyan erős a tűz, amivel égnek.