Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón.

A hat háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös Indián Törzsfőnök képe volt látható.

Ugyan ki látott már rossz embert virágot öntözni, gondozni és bennük gyönyörködni. De, hogy semmit sem szabad túlzásba vinni, igazolja azt az alábbi történet:

A kertész nagyon szerette a virágokat,  reggeltől estig csak az illatos növényekkel foglalkozott. Más nem is  érdekelte, csak a rózsái, liliomai, a szebbnél szebb színekben pompázó  virágai. Öntözgette, kapálgatta, trágyázta őket. Ám ennek a kertésznek volt családja  is. Jó felesége, aki csak türelmesen nézte, hogy az ura egész napját a  virágainak szenteli, és másra nem is futja  az idejéből.

Az Egyesült Államokban egy sérült gyerekeket oktató iskola gyűjtést rendező vacsoráján felszólalt az egyik szülő, beszédére még ma is sokan emlékeznek...

Miután kellőképpen megdicsérte az iskolát és a hozzátartozó nevelőket, így folytatta:

A természet, ha külső hatásokkal nem avatkoznak bele annak rendjébe, tökéleteset alkot. Ettől függetlenül az én fiam, Shay nem képes úgy tanulni, mint mások. Nem érti úgy meg a dolgokat mint más gyerek. A fiamban miért nem található a természet tökéletessége?

- Jól figyelj rám... Egy anya hímzést készít. Gyermeke egy sámlin ül, alulról látja a kézimunkát. Látja a csomókat, az összekuszált szálakat és így szól:

- Mama, de hát mit csinálsz? Milyen összevisszaság ez?

Akkor az édesanya leereszti a hímzést és megmutatja neki a másik oldalát. Minden szín a helyén van, és a szálakból pontosan, szépen kirajzolódik a kép.

Igen, mi a hímzés fordított oldalát látjuk. Egy sámlin ülünk.

Pio atya breviáriuma

Egy asszony elpanaszolta hozzá látogató barátnőjének, hogy a szomszédja milyen rosszul vezeti a háztartást.

- Látnod kellene, hogy milyen koszosak a gyermekei, a lakásáról nem is szólva! Már az is kész csapás, hogy vele egy szomszédságban kell élnem. Nézd csak meg azokat a ruhákat, amelyeket kiakasztott oda száradni! Látod azokat a fekete sávokat a lepedőkön és a törülközőkön?

A barátnő az ablakhoz lépett, majd így szólt:

- Drágám, azt hiszem, a ruhák teljesen tiszták.

Gyermek: Pillangócska, engedd, hogy megfogjalak.

Pillangó: Miért fognál meg gyermek?

Gyermek: Olyan szép szárnyadnak ragyogása, csudálatos színeit szeretném közelebbről megszemlélni.

Pillangó: Hajolj fölém, gyermek és nézz meg jól. Ami szép van rajtam, Isten adománya, az ő remekét csudálod, amikor bennem gyönyörködsz, de azért ne kívánj megfogni.

Gyermek: Szelíden foglak meg, üveg alá teszlek, szobámban mindig gyönyörködhetem benned.

Pillangó: De előbb átszúrod szívemet, megölsz, mielőtt megöregedhettem volna, kis idő teltével megfakul szárnyam színes ragyogása s te rám sem nézel többet.

Zúgó erdőben sok fa; sok fán sok gallyacska, egy gallyacskán kettős-mogyorócska.   Meglátta a hosszú farkú mókuska.- Enyém a mogyoró, senki másé!Ugrik egyet, ugrik kettőt, ott terem a kettős-mogyoró mellett. Nyelvét nyújtogatja:  – De jó lesz a  mogyorócska!

 – Jó ám annak, aki megeszi!

   Hát, uramfia! – éppen ott a mogyorócskák felett mozog egy másik mókuska.

 Ebből nem lesz jó dolog. – Haragszik már ami mókuskánk is. Borzolgatja szőrét s felszól nagy mérgesen.

Egy professzor felmutat egy 10.000 Ft-os bankjegyet az évfolyamnak, majd megkérdi a hallgatókat: "Ki szeretné ezt a bankjegyet?" Minden gyerek felemeli a kezét. Összegyűri a kezében a pénzt, majd újból felteszi a kérdést az osztálynak: "Továbbra is szeretnétek?" a kezek ismét az égbe emelkednek. A professzor eldobja a gyűrött bankjegyet, majd ráugrik és eltapossa, ezután újból megkérdi: "Még mindig akarjátok a pénzt?" A hallgatók újból jelentkeznek egytől egyig.

Egy szent tanító a Gangesz partján készült a rituális fürdőjére, amikor a közelben egy család tagjait hallotta dühösen kiabálni egymással. Mosolyogva a tanítványaihoz fordult és megkérdezte:

- Miért kiabálnak az emberek, amikor dühösek?

A tanítványok elgondolkodtak, s az egyikük így szólt:

- Amikor elvesztjük az önuralmunkat, kiabálunk.

- De miért kell kiabálni, amikor az, akihez beszélsz ott áll melletted? Halkan is elmondhatnád neki azt, amit akarsz – mondta a tanító.

Egy ember az erdőn ballagott keresztül. Egyszer csak megpillantott egy rókát, amelyiknek hiányzott az egyik lába. A férfinak az a kérdés motoszkált a fejében, hogy vajon hogyan maradt a róka életben? Aztán megpillantott egy tigrist, elejtett zsákmányával a szájában. A tigris teleette magát, s a maradékot hagyta, hogy a róka elfogyassza. A rókát Isten ugyanezen a tigrisen keresztül táplálta másnap is. Az ember ámulatba esett Isten jóságától.

Nyomban el is határozta, hogy ő is meghúzza magát egy sarokban, és teljesen az Úrra bízza magát, aki majd gondoskodik minden szükségletéről.