Egy házaspár elment vásárolni, hogy vegyenek valamit közelgő
házassági évfordulójukra. Mindketten szerették az antik tárgyakat, kerámiákat, különösen a teáscsészéket. Az egyik porcelánboltban megláttak egy szép készletett. A férj megkérte az eladót:
– Meg szeretném nézni ezt a csészét. Még sohasem láttam ilyen szépet!
A boltos kezébe adta és miközben csodálta a mesteri alkotást, a csésze –legnagyobb meglepetésére – megszólalt.
– Nem érted, hogyan lehetek ennyire szép?

(Egy fehér mese)

„Szeretet és hűség ne hagyjon el téged, kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára! Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél.”
(Példabeszédek 3,3-4)


Hol volt, hol nem volt, kerek erdő szélén -ahol a virágos rét a patakhoz fut- egy kis fa hajlékony ágain reggeltől estig dalolt egy pacsirta. Olyan szépen dalolt az a madár, hogy aki csak hallotta; annak megtelt a szíve örömmel, szeretettel, jósággal.

Egy fiatal és sikeres vállalatvezető utazott egy kissé gyorsan az új Jaguarjában. Figyelte a gyerekeket a parkoló kocsik között és lelassított, amikor, úgy vélte, lát valamit, de mégsem. Az autója továbbment, senki sem bújt elő. Ehelyett egy tégla zúzódott szét a kocsi ajtaján!
Rátaposott a fékre és visszatolatott oda, ahol a követ dobták. A mérgesen kiszállt a kocsiból és megragadta a legközelebbi gyereket. Nekinyomta egy parkoló kocsinak és ráordított:
- Mi volt ez az egész?

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.

Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed.

Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet.

Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.

Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.

A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett.

Ő megkérdezte: - Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?

Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszercsak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörű virág. Egy fehér rózsa.
A farkas vette észre először. ”Milyen szép!” – gondolta – ”Milyen kecses!” Aztán lassan a többi állat is felfedezte.
- Milyen egyszerű! – mondta a páva – Semmi szín, semmi különlegesség!
- Közönséges! – rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű – Hát hogy néz ez ki?
”Mind ilyenek vagytok.” – gondolta a farkas a fák közül – ”Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót.” A társasághoz hamarosan csatlakozott a vaddisznó, a róka és a medve is.

Él egy régi történet egy fiatalemberről, akinél hogy, hogy nem, de egy éjjel megjelent egy angyal és csodálatos dolgokról mesélt neki, amelyek az életben várnak rá. Minden lehetőség adott lesz számára, hogy hatalmas vagyonra tegyen majd szert, a társadalom megbecsült tagja lehessen, és egy gyönyörű nőt vegyen feleségül.
Emberünk egész életében várta, hogy az ígért csodálatos dolgok valóra váljanak, de nem történt semmi és végül egyedül, és szegényen halt meg.

Lajos bácsi:
Sok szép mesére emlékszem gyerekkoromból. Legszebbnek tűnik mégis az a mese, amelyet nagyanyámtól hallottam. Leírom, hogy ti is gyönyörködjetek benne:
Réges-régen történt: angyalt küldött a földre a Jó Isten, hogy vigye fel az égbe a legszebb könnycseppet. Az angyal bejárta az országot, világot. Végre rátalált egy özvegy édesanyára, aki egyetlen gyermekének koporsója felett hullatta könnyeit. Minden könnycseppje igazgyöngynek látszott, szikrázott rajtuk a napsugár.

A trónörökös roppant ostoba volt, ezért a király egy különleges házitanítót vett fel. Az órák Eukleidész első tételének alapos magyarázatával kezdődtek.
– Világos ez, királyi fenség? – kérdezte a tanár.
- Nem – felelte a királyi fenség.
Erre aztán a tanár még egyszer türelmesen elmagyarázta.
– Dereng már?
– Nem – felelte a herceg.
A tanár még egyszer leadta az egész tételt, de minden eredmény nélkül. Amikor a herceg még a tizedik próbálkozás után is értetlenül állt a tétel előtt, a tanár könnyekre fakadt.

Egy ember elment levágatni a haját, és megigazíttatni a szakállát.
Ahogy a fodrász dolgozni kezdett, kellemes beszélgetésbe elegyedtek.
Sok mindenről szót ejtettek, különféle területeken.
Végül szóba került Isten is, mire a fodrász határozottan kijelentette:
- ,,Én nem hiszem, hogy Isten létezik."
- ,,Miért ilyen biztos ebben?" - kérdezte a vendég.
- ,,Nos, csak ki kell nézni az utcára, hogy mindenki megértse, miért nem létezhet Isten.
Most mondja meg őszintén, ha Isten létezne, hogy lehetne annyi beteg ember a világon?