Szeretettel köszöntelek a Tanulságos történetek közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Tanulságos történetek vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Tanulságos történetek közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Tanulságos történetek vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Tanulságos történetek közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Tanulságos történetek vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Tanulságos történetek közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Tanulságos történetek vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Amikor az asszony életet adott a két gyermeknek, még nem sejthette, hogy mennyire különböző sors jut majd nekik osztályrészül...
Még nem sejthette, hogy amikor ő öregen és elesetten egy kórházban tölt
majd egy karácsonyt és a két fia eljön őt meglátogatni, az egyik majd
öltönyben és nyakkendőben, a jólfésültség nyilvánvaló jeleivel,
pöffeszkedve és hangosan jótékonykodva tüsténkedik majd az ágya körül,
elnagyolt mozdulatai közben legalább ötször megtaszítva a szomszédos
beteg ágyát, míg másik fia a tanyán megszokott öltözékben, poros
nadrágban és csizmában, kalapját gyűrögetve áll majd, csillogó szemekkel
nézve édesanyját távolabbról, hogy engedje testvérét szerepelni.
14 éve | Rihmer Lea | 0 hozzászólás
Volt egy nagyon gazdag ember, aki rendkívül kegyetlen és zsugori volt. A
felesége jószívű és szeretetteljes volt, és mindenki iránt együtt érző.
Az asszonyt mindenki szerette, a férjét azonban senki sem. "Isten ezt a
rossz férjet adta nekem – gondolta mégis a feleség –, mit tehetnék hát?
Senki sem szereti őt, úgyhogy legalább nekem szeretnem kell." Így
kedves volt hozzá, és éjjel-nappal szolgálta.
Éhínség tört ki a vidéken, és sok falubeli fordult hozzájuk segítségért.
A feleség mindenkinek adott pénzt, és elárasztotta őket szeretetével és
együttérzésével.
|
|
14 éve | Rihmer Lea | 0 hozzászólás
Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei
hivatalban, a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása. A nő
hezitált, nem tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
- Úgy értem, - magyarázta a hivatalnok - van munkája, vagy csak egy...?
- Persze, hogy van munkám! - csattant fel a nő - Anya vagyok.
- Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó! - hangsúlyozta a hivatalnok.
Egy másik nő is hasonló helyzetbe került a polgármesteri hivatalban.
14 éve | Rihmer Lea | 0 hozzászólás
John aggodalommal figyelte, mint vonszolja be maga után 17 éves lánya,
Katie az ő neveletlen báránykáját a város állatvásárára. Remélhetőleg,
most nem ájul el a kislány, mint előző nap, egy másik hasonló vásáron.
Katie rákkal küszködött. Ez volt az első alkalom, hogy kint lehetett a
szabadban, szórakozhatott, megszabadulhatott a kórháztól és a
kemoterápiás kezelésektől. Nagyon bízott benne, hogy szép summára tehet
szert. Egy ideig habozott, hogy megváljon-e jószágától, de mivel a
bárányhúsért átlagosan négy dollárt fizetnek kilónként, igazán szép pénz
ígérkezett belőle.
14 éve | Rihmer Lea | 0 hozzászólás
Egy napon azt kérte az osztálytól a tanárnő, hogy minden osztálytársuk
nevét írják föl egy lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon egy kis
üres hely. Gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a
társaikról, és azt írják
a nevek mellé. Egy teljes órába telt, mire mindenki elkészült és mielőtt
elhagyták az osztálytermet, a lapot átadták a tanárnőnek.
Hétvégén a tanárnő minden diák nevét fölírta egy papírlapra és mellé a
kedves megjegyzéseket, amelyeket a tanulótársak írtak róla.
14 éve | Rihmer Lea | 0 hozzászólás
A fogaim sajogtak. Tovább már nem halogathattam a dolgot. Nagy nehezen
legyűrtem a fogorvostól való félelmemet és elhatároztam, hogy
megcsináltatom őket. Igen ám, de miből? Másodéves egyetemista voltam és
épp hogy fenn tudtam tartani magam részmunkaidős állásaimból. Talán a
legrosszabb fogaim kikezelésére még futja a pénzemből.
Fellapoztam a telefonkönyvet és felhívtam az első gyalog megközelíthető
fogorvost. Az asszisztensnő azt mondta, azonnal mehetek.
14 éve | Rihmer Lea | 0 hozzászólás
Volt egyszer egy kislány, szép volt, tündöklően szép, még a Napnál is
ragyogóbb, mert tiszta szívével soha nem bántott meg senkit. Egy napon
aztán apja kiküldte őt a kútra az élet vizéért:
- Menj, vidd ezt a vödröt, és merítsd bele a kútba... Amikor megtelik vízzel, gyere vissza hozzám...
Úgy tett a lány, ahogy az apja kérte, mikor a vödör színültig telt a kút
friss vizével, elindult hazafelé. Ám mire hazaért, egy üres vödröt
tartott a kezében.
14 éve | Rihmer Lea | 0 hozzászólás
Két szerzetes zarándokútja során egy sekély folyóhoz ért. Partján egy
fiatal hölgy állt, aki nem szerette volna, ha megázik az új ruhája. Az
egyik szerzetes gondolkodás nélkül felkapta a hátára a nőt és átgázolt a
vízen és letette a túlparton. Aztán folytatták útjukat. Körülbelül egy
óra múlva a társa kifakadt:
- Nem helyénvaló megérinteni nőt, a parancsolatok tiltják! Áthágtad a szabályokat!
A másik csendesen megjegyezte:
- Én már egy órája letettem a folyónál, Te miért hurcolod most is magaddal?
14 éve | Rihmer Lea | 0 hozzászólás
Egyszer egy festő festett egy gyönyörű képet, a szobája legszebb részére
függesztette, és senkinek nem adta el. Néhány hónap múlva a művész
hallott egy kórházban fekvő, nagyon beteg és szomorú kislányról. Úgy
döntött hogy meglátogatja. Elvitte neki a gyönyörű, féltett festményét
is. Amikor megérkezett, szívszorító látvány fogadta: Egy sápadt, beteg
kislány az ablakon kitekintve nézte a szemben álló ház ereszén lévő
fecskefészket. A festő halkan megszólalt:
- Szervusz - Mondta, és bíztatóan mosolygott.
14 éve | Rihmer Lea | 0 hozzászólás
Egy öregember azt mondta, hogy életében csak egyszer panaszkodott - amikor fázott a lába, és nem volt pénze cipőre. Akkor azonban látott egy embert, akinek nem volt lába. Sosem panaszkodott többé.
Rihmer Lea mostantól Tag
Rihmer Lea 1 hónapja új blogbejegyzést írt: Árva lány a kórházban
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu