Egy drága ruhát viselő nő panaszkodik a pszichológusának, hogy úgy érzi, férjével az életük üres lett, már semmi nem olyan, mint régen. Azt szeretné, hogy végre újra boldog legyen.

A pszichológus megkéri a mellette levő irodát takarító nőt, hogy jöjjön be.

- Hallgassa meg Mari történetét, ő megtalálta a boldogságot.

A takarítónő leteszi a porrongyot az asztalra, leül a székre és beszélni kezd:

- Nos, miután a férjem meghalt rákban, 3 hónap múlva a fiamat elütötte egy autó… senkim nem maradt.

Egy fiatal asszony üldögélt egy padon a játszótéren. Mellette egy harmincöt év körüli férfi.

- Az ott az én fiam! - mutatott az asszony büszkén egy piros pulóveres kisfiúra, aki éppen a csúszdán csúszott lefelé.

- Remek kis fickónak tűnik - mosolyodott el a férfi. - Az enyém ott ül a hintán, kék felsőben. - tette hozzá.

Majd az órájára nézett és odakiáltott a gyereknek:

- Kisfiam, mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, hogy indulunk?

A gyermek rögtön rimánkodni kezdett:

- Apa, csak még öt percet maradjunk kérlek!

Egy leány panaszkodott az édesapjának, hogy rosszul mennek a dolgai. Belefáradt az állandó eredménytelen harcba. Nem tudta, hogyan menjen tovább az életében, mert kimerültnek érezte magát. Úgy tűnt számára, hogy valahányszor megold egy problémát, mindig új probléma jelenik meg életében. 

Édesapja szakács volt. Kézenfogta őt és elvitte a munkahelyére. Fogott három fazekat és vizet forralt bennük. Amikor forrni kezdett a víz, az egyikbe sárgarépát, a másikba tojást és a harmadikba kávészemeket rakott.

A kis csavar egy volt a sok százezer közül. Két vaslemezt szorított egymáshoz a hatalmas hajón. Egy nap megszólalt:

- Elég kényelmetlen helyem van itt. Egy kicsit kinyújtózom, nekem is jár egy kis pihenés…

A környező csavarok kétségbeesetten üvöltöttek rá, amikor meghallották, hogy lazítani akar egy kicsit.

- Megőrültél, kiscsavar? Ha elengeded a két vaslemezt, mi kettészakadunk!

A vasgerendák nem hittek a fülüknek:

- El ne engedjétek a lemezeket, mert akkor megingunk mi is!

"Istenem, kérlek, szólj hozzám!", suttogta az ember.

És a réti pipis énekelni kezdett, - de az ember nem hallotta meg.

Így az ember kiáltott: "Istenem, kérlek, szólj hozzám."

Mennydörgés rázta meg az eget, és villámlás hasította ketté, - de az ember nem hallotta meg.

Az ember körülnézett és azt mondta: "Istenem, engedd meg, hogy lássalak."

És felragyogott a nap az égen, - de az ember nem látta.

Erre az ember még hangosabban kiáltott: "Uram, tégy csodát!"

És új élet született a világra, - de az ember nem vette észre.

Egyszer egy szegény asszony talált egy tojást.

Boldogan hívta magához a férjét és gyermekeit.

- Megszűnt a nyomor- mondta nekik.

- Nézzétek mit találtam: egy tojást. Nem esszük meg, hanem átvisszük a szomszédasszonyhoz, hogy tegye a kotló alá és keltesse ki. Így hamarosan lesz egy csibénk, amelyből nemsokára tyúk lesz. Természetesen azt sem esszük meg, hanem hagyjuk, hogy tovább tojjon, hogy legyen sok csirkénk, meg tyúkunk és még több tojásunk.

Nem eszünk sem tojást, sem csirkét, de még tyúkhúslevest sem.

Egy fiatalember minden nap délben bekukkantott a templom ajtaján és pár másodperccel később már ment is tovább.

Kockás inget és szakadt farmert viselt, mint a többi maga korabeli fiatal.

Papírzacskóban hozta az ebédre szánt két zsömléjét. A plébános gyanakvóan kérdezte, hogy miért jött, mivel manapság már a templomban is lopnak.

- Imádkozni jövök - válaszolta a férfi.

- Imádkozni... Hogy tudsz ilyen gyorsan imádkozni?

- Hát... mindennap benézek a templomba és annyit mondok: "Jézus, Józsi vagyok", aztán elmegyek.

Egy alig 6 esztendős kislány sétált az utcán. Egy ékszerüzlet előtt ment el, amelynek kirakatában megpillantott egy gyönyörű, kékszínű drágakövekkel kirakott nyakéket. Bement a boltba, nagy fekete szemei megteltek könnyel. Azt mondta az eladónak:

- Meg szeretném venni ezt a nyakéket a nővéremnek. Be tudná szépen csomagolni, és a dobozra tegyen, kérem egy nagy masnit is. – mondta,

- Ez egy nagyon drága nyakék. Mennyi pénzed van? – kérdezte az ékszerész.

A kislány gondolkodás nélkül a zsebébe nyúlt, és elővett pár darab aprópénzt, két kis tengeri kagylót, és egy hajgumit.

Volt egyszer egy vidám és kedves család, akik a város szélén laktak egy szép kis házban. Egyik este éppen a vacsoraasztalnál ültek, amikor valaki kopogtatott. Az apa odament ajtót nyitni.

Egy szakadt öltözetű öregember állt odakint, rongyos nadrágján még gombok sem voltak. Egy tele kosár zöldséget hozott. Megkérdezte a családot, hogy szeretnének- e venni belőle. Ők rögtön igent mondtak,csakhogy az öreg mihamarabb elmenjen.

Idővel azonban barátság alakult ki a család és az öregember között.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu. A falu mentén egy esős évszakban kiáradt a folyó. A háborgó víz áttörte a gátat, és elárasztotta a falu utcáit. A házak egymás után dőltek össze, mindenki próbálta megmenteni családját, jószágait, kis vagyonkáját. Egyedül a pap nem menekült, nyugodtan ült, és nézte, ahogy a víz egyre magasabbra emelkedik. A falusiak egy csónakkal mentek érte, és így kérlelték:

-Tisztelendő úr, fogja a holmiját, gyorsan szálljon be a csónakba, mert különben elviszi az árvíz, és akkor már nem tudunk magán segíteni!