Clearharmony: Falun Dafa in Europe

http://hu.clearharmony.net/articles/a4276-print-Lao-ce-A-Szent-es-a-Tao-alapitoja.html

Lao-ce: A Szent és a Tao alapítója

 

 

A szent Lao-ce egy vízi bivalyon jelent meg. (Yeh Zona/Epoch Times)

Lao-ce-t (kb. i. e. 571-470) szentnek és nagy filozófusknak tekintik Kínában és a Tao Iskola alapítójaként ismert.

Egy szentéletű ember a városban sétálgatva találkozott egy rosszul öltözött, ápolatlan lánnyal, aki alamizsnát kért.

- Uram ? fordult Istenhez -, hogyan engedheted meg ezt? Tegyél már valamit!

Az esti hírekben a tv éhező és megcsonkított gyermekek szomorú sorsáról számolt be.

- Uram, hogyan engedheted meg mindezt? ? kérdezte ismét. - Tegyél már valamit!

Az éjszaka folyamán álmában szólt hozzá az Úr.

- Már tettem valamit. Megteremtettelek téged.

A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tőle:

- Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban?

A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esővíz összegyűjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak:

- Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok?

Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba:

Nem látunk semmit - mondták kisvártatva.

Volt egyszer egy kicsi kéz. Egyik reggel úgy döntött, hogy valami hasznos dolgot fog tenni. Segíteni fog másoknak, másokon. Már épp indulni készült, amikor a kicsi láb így szólt hozzá:

- Ne menj egyedül, várj, én majd elviszlek!

- Rám is szükségetek lesz, ha beszélni kell - mondta a száj, és ő is menni akart.

- De hogy fogjátok meglátni a szenvedőket, ha én itthon maradok? ? kérdezte a szem és ő is csatlakozott a többiekhez. A kicsi szív nagyot dobbant. Mivel ő volt a legérzékenyebb mind közül, el is szomorodott, hogy őt nem is hívják.

Vidám forgatag kellős közepén találkoztam vele. Magas volt, karcsú, sudár, mint a jegenye. Elém állt és így szólt:

- Szabad egy táncra?

S gyönyörű fogsora megcsillant. Később hazakísért. Azután így szólt:

- Te nagyon tetszel nekem.

Azóta több, mint egy év telt el, mely olyan gyorsan szállt el, mint egy pillanat. Egy nap az iskolától haza indultam, mikor megláttam. Kezét egy lány szorította.

- Ó, hát így szeret engem?

Ekkor az aszfalton feltűnt egy fekete autó, és én szótlanul az úttestre léptem, többre nem emlékszem...

Az idős ács egy szép napon úgy döntött, ideje nyugdíjba vonulni. Főnökének elmondta, hogy bár hiányozni fog a kereset, amit a munkájáért kapott, mégis otthagyja a házépítést, mert többre értékeli a szabadidőt, amit az évtizedek során szép nagyra nőtt családjával tölthet.

- Valahogy majd csak elleszek; mondta.

A főnök nagyon sajnálta, hogy elveszíti legjobb ácsmesterét, s arra kérte őt, hogy utoljára segítsen felépíteni neki még egy házat.

Egyszer egy férfinél betelt a pohár, térdre borult a szobájában és így imádkozott:
„Nem bírom tovább! A keresztem túl nehéz Uram, elfáradtam! Kérlek hadd tegyem le,és kapjak másikat!”
„Rendben van gyermekem!” – válaszolta Jézus, és levette… róla a keresztet. Ezután elvitte egy nagy helyiségbe a férfit, hogy választhasson egy másik keresztet.
Hatalmas terem volt telis-tele különböző nagyságú keresztekkel. Volt olyan hatalmas is, amelynek a tetejét nem lehetett látni.

Két szerzetes - egy öreg és egy fiatal - a kolostorba tart. Egy megáradt folyón kell átkelniük. A folyó partján egy fiatal nő áll, micsoda veszély, kísértés egy cölibátusban élő embernek.
Az öreg szerzetes elfordítja a fejét, tudomásul sem veszi a nő jelenlétét. A fiatal egyszerűen odamegy, a nyakába veszi a lányt és átviszi a folyón.
Ezután a két szerzetes szótlanul gyalogol tovább. Végül az öreg nem bírja tovább, kifakad, megfeddi a fiatalt, hogy miért tett ilyet, nem szabad, a fogadalom tiltja.

Valamikor régen egy férfi Istentől kért egy virágot és egy pillangót. Kaktuszt kapott és pókmacskát.
A férfi elszomorodott, nem értette, miért nem teljesült kérése.
Később arra gondolt: Istennek a sok emberrel rengeteg dolga van, bizonyára valamit összekevert.

Bizonyos idő elteltével eszébe jutott a kaktusz és a pókmacska, elment megnézni őket. Hogy meglepődött, mikor látta, hogy a tüskés csúnya kaktusz kivirágzott, hogy a ronda pókmacska átváltozott gyönyörű pillangóvá.

Hernyócska ül az ágon és látja, hogy ott van előtte egy szép nagy zöld
levél.
Arra gondol, nem eszem még meg, megvárom míg tovább süti a nap, jobban
megérik és finomabb lesz.
Arra repül egy veréb, meglátja a hernyót. 

Gondolja a veréb, megvárom, míg a hernyó megeszi a levelet, mert akkor szép
dundi lesz és sokkal laktatóbb.
Arra kószál egy macska, meglátja a verebet.
Arra gondol, megeszem ezt a verebet, de előbb megvárom, amíg megeszi a
hernyót, mert akkor nagyobb lesz.